Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Töttös Gábor: Mozaikok egy ismeretlen Babits-képhez (Újabb és nagyon is régi kutatási problémák)

A hirdetés feladója másodszor már nem bízhatott a gyors sikerben, mert eleve három közzétételt rendelt, (így ugyanis olcsóbb volt, mint külön-külön.) A nagy lakáscserék idejéről már lekésett, mert az Szekszárdon hagyományosan Szent Mihály napján, szeptember 29-én volt. Az utókor számára az is mindörökre titok marad, hogy a 49 éves Kelemen Józsefné miért kívánt túladni egy varrógépen, bútorokon, de hintót és a lószerszámot valószínűleg azért szerette volna pénzzé tenni, mert atyja, Rácz József- aki halálos beteg, 1884 áprilisában meg is hal - már nem használta őket. Nem sok érzéke lehetett az üzlethez: a közelgő tél előtt ugyan ki vesz hintót?! Bonyolította a helyzetet, hogy a vele egy háztartásban élő leányai közül az egyik a kilencedik hónapban viseli már édes terhét, első gyermekét várja. Veje, aki országos ügyeken dolgozott bíróként, talán hozzá hasonlóan vágyott volna némi pihenésre, s nem különösebben örülhetett az alkudozó látogatóknak, akik a falépcsőn az emeletre dobogtak. A hirdetésnek nem sok sikere lett, csupán a lószerszámokba szeretett bele valaki, ezért november 18-ától ismét hármas hirdetési megrendelés ment Boda Vilmos szerkesztő-laptulajdonoshoz, aki becsülettel meg is jelentette, az utolsót december harmadikán. Közben azonban a házban történt egy „apróság": 1883. november 26-án megszületett az unoka: Babits Mihály... Cenci néni kissé kíméletlen, de céltudatos pénzszerzésének hirdetései nyomait a helyi hetilapokban, zsugoriságának és kuporgatásának képét a Halálfiaiban találjuk meg. A család nem vette jó néven, s nem tartotta elegánsnak az albérlőket, de két okból sem tehetett ellene. Először is a kiesett jövedelmet - főleg Babits atyjának 1898-ban bekövetkezett halála után - nem tudta volna pótolni, másodszor pedig Cenci néni nem engedett beleszólást ügyeibe, magát ellentmondást nem tűrő családfőnek tartotta. Kérdés azonban, hogy ez meddig volt így? Ismét egy hirdetésből kapunk erre választ. A Tolnavármegyében még halála előtt két és fél évvel, 1909-ben ez látott napvilágot hatalmas betűkkel az oldalfejen: „Kiadó istálló. Szekszárdon, a László utcában levő 1272-ik sz. házban egy tágas, nagy istálló azonnal kiadó. Tudakozódhatni özv. Kelemen Józsefné tulajdonosnál."

11 Ebből kiderül, hogy hiába 54 éves immár a matróna leánya, hiába szült négy gyermeket, ilyen komoly üzleti ügyeket még nem bíznak rá, azokat alighanem haláláig Cenci néni intézte. Ennek következménye lett azután, hogy Babits Mihály édesanyja önállótlanná vált, a gazdálkodás ügyeivel nehezen birkózott. Kétségbeesésére mutat, hogy 1918. szeptember 26-án a Tolnavármegye és a Közérdekben már nem albérletet hirdet, hanem az egész házat el akarja adni: kizárt, hogy ebben a lakásínséges időszakban gondosan mérlegelte volna lépését... Szerencsére nem akadt komoly vevő. Mivel Kelemen Auróra nem szólhatott bele a gazdaság ügyeibe, számára a háztartás és gyermekeinek gondja maradt, s több jel mutat arra, hogy gyámoltalanná szerette őket. Babits Mihályban például ideálként maradt meg a 15 éves korában meghalt apa, zsörtölődő '48-asként az őt helyettesítő Ujfalusy Imre, de még 37 évesen is ezeket mondja Szabó Lőrincnek: „Hogy én másfajta vagyok, az anyám káros befolyásának tulajdonítható. Mert amilyen rokonszenves volt az apám, annyira nem tudtam kijönni az anyámmal. Ma sem igen tudok. Talán nincs igazam. Anyám rendkívül ideges asszony. Hisztériás, azt mondhatnám. Mindig is az volt, mindig betegeskedett, amikor ismertem. Koronkint vannak hónapjai, hogy ma is - öreg kora dacára — majd kicsattan az egészségtől... "

n Nem nehéz ebben fölfedezni a zsaroló szeretet külső jegyeit. Talán egy kicsit megtorlás is fia részéről, amikor a Halálfiaiban anyját szerelmi kalandba sodorja, s nem törődik azzal, hogy a pletykaéhes kisváros mit szól mindehhez. Szekszárd azonban Babits számára mégis ideális menedéknek bizonyult. Egyetemista korában, s persze már előtte is itt tölti idejét, nem vonzza sem Pécs, sem Budapest, sem Baja, sem Szeged: szabadsága, ünnepei idején eszébe sem jut ott maradni. így esik, hogy 1903 tavaszán, a nagy vasúti sztrájk idején, közel két hónapig időz itthon, egyetemi leckekönyvét Kosztolányi íratta alá, s így is alig lett meg a féléve. Ekkor azonban már tudatosan gyűjti és rendszerezi élményeit. Az első, 1898-ban megjelent művek, a fordítások óta most bátorkodik először önálló versekre, fejében összeáll a kép a család és kapcsolatok jelentőségéről. Személyesen is érezheti ezt, hiszen sorozásra megy, ahol a bizottságban ott ül Ujfalusy Imre, aki fölmenteti. Az öreg, akinek nagy szerep jutott Babits életében, hiszen ő ragadta ki idegi feszültségéből, vele együtt ment el első műveivel a szerkesztőségbe - ahol a későbbi világhírű szociológus, Leopold Lajos fogadta -, éppen most hagy föl ügyvédi gyakorlatával. Ezt hivatalosan majd csak az év végén jelenti be, a helyi sajtó tanúsága 11 Tolnavármegye. - 10. évf: 24. sz. (1909. június 6.). - 6. p. '' Tolnavármegye és a Közérdek. - 28. (16.) évf. 38. sz. (1918. szept. 26.). -4.p 13 SZABÓ Lőrinc: Babits gyermekkori emlékei. = Napló, levelek, cikkek. - Bp., 1974. Szépirodalmi K. - 31. p 61