Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Buda Attila: „Különös emberi háló”– Ami a Babits család levelezéséből kimaradt

távolabb hatol a kutató az időben hátrafelé, annál egyszerűbb a nevek hasonlósága, azonossága (és a nemzeti hovatartozás ennek problémátlan megfeleltetése) alapján a valóságban esetleg soha fenn nem állt családi kötelékeket létrehozni. Sajnos Babits (IV) Mihály életművének egyes kutatói is felhasználták ezt a konstrukciót, nyilvánvaló lehetetlenségeit nem említve, vagy észre sem véve, ám alapvető megállapítását elfogadva és továbbörökítve, olyan bizonyíthatatlan adatokkal szolgálva az utókornak, mint amilyen a szentistváni/szentiványi előnév családi hagyománya volt. Árnyaltabb képet mutat, ha a Babits és Deák család felemelkedő, a XIX. század közepére, - eltekintve Deák Ferenc politikai pályájától - azonos társadalmi helyzetűvé (de nem azonos foglalkozásúvá) váló tagjainak életútját vetjük egybe. A haza bölcse a török időkig igazolható egyenes ági leszármazást tudhatott maga mögött, amelyre vonatkozóan, bár hiányosan, de fennmaradtak a bizonyító iratok: a XVIII. századtól igazolható nemességgel, ami több generáció élete alatt került véglegesen a család tulajdonába. Igaz, hogy a nemességgel kapcsolatos iratok egyben jog- és birtokbiztosítók is voltak, érthető tehát megőrzésük; ez viszont élesen rámutat egy igen lényeges különbségre: Babits (IV) Mihály iratokkal igazolható felmenőinek (sem apai, sem anyai ágon) gazdálkodásra alkalmas földbirtokuk soha nem volt. Szőlőt és házat csak Szekszárdon szerzett magának az orvos és a törvényszéki bíró nagyapa. A XVIII.-XIX. század fordulójától pedig már mindkét család férfitagjainak élete és foglalkozása a megyei hivatalok és a gazdálkodás által biztosított, s ez az egzisztencia a XIX. század elejétől túllépett az evvel járó életformán, működési köre földrajzilag is kitágult, létfenntartó viszonya átlépte a patriarchális körülményeket. Mi tartozik a családi levelezés gyűjtőkörébe? A költő anyjával, Babits (III) Mihalyné Kelemen Aurórával valamilyen kapcsolatban álló, Szekszárdra küldött vagy onnan indított levelek esetében ez nem kérdéses. De mennyiben van abban helyük Babits (IV) Mihály személyes, szerkesztői vagy tanári pályája során megszerzett barátainak, ismerőseinek? Annyiban, amennyiben befogadták őket Szekszárdon is, meglátogatták a szülői házat, s a család más tagjaival legalább egy-egy időre Babits (IV) Mihályhoz hasonló, önálló levélváltási viszonyba kerültek. Ezért része a családi levelezésnek például Komjáthy Aladár, Illyés Gyula egy-két levele. Mivel a Török Sophie-val kötött házasság után Babits (IV) Mihálynak a nagycsaládon belüli helyzete megváltozott, gyermekből ő maga is családfővé lépett elő, ez egyben azt is jelentette, hogy feleségével közös levelezése a család más tagjainak levelezésével egyenértékűvé vált, azaz ettől kezdve a mindkettőjük által írottak a családi levelezés részét alkotják. Mindez kiegészül Török Sophie ez időtől keltezett magánlevelezésének jelentős hányadával: ő ugyanis sok esetben mint íródeák, férje helyett írta azokat a sorokat, melyek címzettjei olyan, részben férjével közös ismerősök, barátok voltak, akik velük az irodalminál közelebbi kapcsolatba kerültek; s ezek a levelek tulajdonképpen Babits (IV) Mihály életének hátterét adják, nem egy esetben a sajátjával egyenértékű sorokkal. Az elhatárolás valójában tematikus, amely elsősorban a levélírók emberi, személyes kapcsolatára van tekintettel. Ezért aztán a Babits és az Illyés házaspár(ok), illetve a Babits és a Szilasi, a Babits és Einczinger házaspár egymásnak írt levelei, amelyekben a férfiak egymással és a feleségek is egymással alakítottak ki személyes, baráti kapcsolatot, szintén a családi levelezés részét alkotják. Külön tárgyalásukat mégis indokolja egyrészt a levélváltók zártsága annyiban, hogy a Babits házaspár a központ, velük leveleznek mások, egymással azonban nem, másfelől a Babits"%n »JA ' TC Szilasi, illetve a Babits-Illyés levelek már megjelentek, a Babits és Einczinger levelezés pedig eztán fog önállóan napvilágot látni, s így említésüket igen, de még részletes újraközlésüket sem indokolja semmi. S külön csomót képeznek Babits (IV) István első világháborús és a hadifogságból küldött levelei is, amelyek szintén hiányoznak e kötetekből, mivel témájuk és dokumentumértékük önálló feldolgozást igényel. Erre a következő években kerül majd sor.

26 Az 1996-os és a közreadás előtt álló levélgyűjteménynek tehát két központi szereplője van: előtérben áll Babits (III) Mihalyné Kelemen Auróra, s mellette, ritkán megszólalóként, de mások említése által sokszor 21 Csak érintőlegesen lehet itt említeni, hogy a horvát/szerb eredet bizonyos kontextusban éppen a magyar nemzettestben előforduló idegen zárvány alátámasztását szolgál(hat)ta; evvel a megkülönböztetéssel egymástól eltérő ideológiák is éltek. 22 MOLNÁR 2003, 11-28. p. 23 Babits-Szilasi levelezés. Dokumentumok. (Összeáll., bev.: Gál István, sajtó alá rend., jegyz.: Kelevéz Ágnes.) Bp., [1980], Petőfi Irodalmi Múzeum-Népművelési Propaganda Iroda. 24 Babits Mihály és Illyés Gyula levelezése. Dokumentumok, 1929-1941. (Összeáll.: Takács Mária.) Szekszárd, 1992, Tolna Megyei Könyvtár. 25 A levelek az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában találhatók. 26 A levelek jelenleg Babits (V) István tulajdonában vannak. 42