Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig

Babits Mihály művéből kiragadott rövid kis részlet sűrítve foglalja magába azt a két jelenséget, mely Ettl József fürdőjének jelentős károkat okozott ekkoriban. Ez a szabadfürdőzők jelenléte, másrészről a tó vízminőségének romlását előidéző lóúsztatás, illetve más állatok úsztatása, fürdetése volt.

93 Ettl József a tóban, a fürdővel átellenben ingyen fürdőzők ellen vélhetően nem is a belépő megspórolása miatt hadakozott - hiszen fürdőjének megvolt a maga, módosnak nevezhető vendégköre, amely épp a rendezett körülményeket (fürdőház, kabinfürdők, körülkerített uszoda) kereste és azt hajlandó volt megfizetni -, hanem amiatt, mert azok jelenlétükkel, hiányos öltözetükkel zavarták fürdőjének közönségét. A polgári erkölcsök védelmének érdekében 1885-ben a szekszárdi főszolgabíró betiltatta a tónál a „ruhátlan fürdőzést", melynek ellenőrzésével a csendőrség lett megbízva. A rendelet ellen vétőket 8 napi elzárás fenyegette. A lóúsztatás meggátlása ellen a fürdőtulajdonos már saját maga lépett fel, szintén 1885-ben: a fürdő környékét körűlárkoItatta, hogy a lovakat és a kocsikat ne lehessen ott mosdatni. Természetesen az árkot már a következő éjjel két helyen betemették. Miután ez másodszor már Bóvári Ferenc városi esküdt vezénylete mellett történt meg, a további vitát - a Tolnamegyei Közlöny szavaival: „(...) a harcot, mely két egyenlően jogosult érdek közt vivatik" - immár jogi úton folytatták a felek.

95 A hatóságoknál 1891-ig húzódott az ügy. A szekszárdi főszolgabíró által hozott, szabadfurdőzést szabályozó rendelet módosítása során 1891-ben nem csak a szabadfurdőzést szabályozták újfent, hanem a lóúsztatást is. Az utóbbi kapcsán a járási orvos jelentése alapján az alispán a lovak és egyéb állatok tóban való fürdetését, a kis vízfelület miatt, nemcsak a fürdőidényre, hanem egész évre megtiltotta. Az alispán a szabadfürdés rendezéseként emellett utasította Szekszárd elöljáróságát, hogy Ettl József fürdőjének érdekeit figyelembe véve jelöljön ki a férfiak és nők számára külön-külön egy-egy helyet, ahol „öltözőkerítések" emelése, és egy rendőr állandó jelenléte által biztosítva legyen a közszemérem és életbiztonság érvényesülése. Meg kell jegyeznünk, hogy az alispán rendelkezése a prostituáltak tóban való fürdését is szabályozta. A fürdőközönség jelenlétében való fürdéstől ugyan eltiltotta őket, de a járási orvos szakvéleménye alapján, más esetekben engedélyezte.

96 Azonban, hogy a szabadfurdőzés kérdésével kapcsolatos problémák továbbiakban is élők maradtak, mutatja Ettl József leányának, Crescentiának a szekszárdi főszolgabíróhoz, 1904-ben címzett panaszlevele, melyben a fürdőtulajdonosnő nehezményezte, hogy a tóban a „(...) ló úsztatás és a ruha nélküli fürdés" oly mértékben teret nyert, hogy az zavarja és veszélyezteti a fürdővendégeit, a rendet pedig „(...) tisztes figyelmeztetéssel fenntartani képtelenség. "

9 A szabadfürdőzés által okozott kellemetlenségek mellett a korábbi problémák - a tó és a város közti közlekedés megnyugtató megoldásának hiánya - továbbra is fennmaradtak. így a Tolnamegyei Közlöny egyik 1898. évi számában, Palást néven közölt cikk - jobb híján - már Csörgetóra közlekedő automobilokról, majdani villamosról vizionált. A fürdő iránt mutatkozó gyér érdeklődést a maliciózus cikkíró a fürdő által nyújtott szórakozási lehetőségek - halpaprikás, zenejátékok, úszóverseny, távbiciklizés, magyar nemzeti színjáték, rákászás és „öngyilkossági kísérletek" - felsorolásával próbálta orvosolni, az érdeklődést felkelteni.

98 A Csörgetót érintő fontos esemény volt az 1890-es években a tó tulajdonjogának megváltozása. Már folytak a tárgyalások a nagyközség és az uradalom között a megvásárlásáról, mikor Ettl József az 1892-ben lejáró csörgetói bérletét a kir. alapítványi uradalomnál újabb tíz évre meghosszabbította. Az egyéb területekről is folyó egyeztetéseket követően a tó végül 1894-ben került Szekszárd közönségének birtokába. Az állatok, főként lovak fürdőkhöz közeli fürdetése, amint a kocsik mosása nem volt ritka jelenség a korszakban, ahogy korábban sem. így például Széchenyi István fertőbozi fürdőjében a reformkor idején erre a kevésbé tehetős fürdőközönség számára kijelölt területtel határos partszakaszon volt lehetőség. KATONA 2001, 254. Szekszárd Vidéke 1885. július 23. melléklet 1. Tolnamegyei Közlöny 1885. június 14. 2.; Szekszárd Vidéke 1885. június 11. 2., 1885. július 23. melléklet 1. TMÖL, Központi (szekszárdi) járási főszolgabíró i. 9004/1890. TMÖL, Központi (szekszárdi) járási főszolgabíró i. 5351/1904.; Kilenc évvel korábban is hasonló viszonyokról, ingyenes fürdőzők által okozott áldatlan állapotokról cikkezett a helyi sajtó. Tolnamegyei Közlöny 1895. június 4. 6. A cikkíró ezen igyekezetében számos jelzővel, illetve hasonlattal - Tolna megyei Balaton, magyarországi Genfi-tó, újabb kor Genezáreth-tava, illetve Szekszárd Rákos mezeje - látta el a tavat. Az ironizáló tollforgató szerepében minden valószínűség szerint Borzsák Endre református lelkészt tisztelhetjük, aki egyébként - amiképpen ez a Halálfiaiból is kiderül - gyakori látogatója volt a tónak. Tolnamegyei Közlöny 1898. július 10. 4-5; BABITS 1984, 104., 111. Szekszárd Vidéke 1892. március 10. 2. 366