Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig
A Csörgető és közvetlen környékéért - a 3 kh és 1119 nöl nagyságú területért - 600 forintot fizetett a nagyközség. 101 Ezentúl a tavat a fürdő üzemeltetése céljából Ettl József, majd leánya, Crescencia hat-hat évre vették bérbe (1897, 1902). 102 „ Kezdetben rajongtunk érte, látogattuk az első években, utóbb pedig azt tapasztaltuk, hogy alig-alig van látogatója. Pedig a derék fürdőtulajdonos mindent megtett, hogy a nagyközönség mindennemű igényeit a fürdőzés tekintetében kielégíthesse. " - olvasható ekként a Schubert-féle gőzfürdő tulajdonosainak csörgetói fürdőre vonatkozó példázata a Tolnamegyei Közlöny egyik 1889. évi számában. „A fenntartassék-e a gőzfürdő Szegzárdon?" címet viselő cikkben a gőzfürdő tulajdonosai a végrehajtott újítások - mint a gőzszoba talajának padlóztatása, új padok és szivacsok beszerzése, kedvezményes gőzfürdő-, kád és zuhanybérletek bevezetése - felsorolását követően minden szépítgetés nélkül hívták fel intézményük legfőbb értékére a figyelmet „ (...) gőzfürdőnek is vannak ugyan némi hiányai, de meg van egy nagy előnye, s ez az, hogy van. ". A gőzfürdőt 1892-ben Schubert János, az eredeti tulajdonos sebészorvos fia vásárolta meg, aki 1882-ben Ettl József fürdőjében fürdőorvosként tevékenykedett. A gőzfürdő létjogosultsága a Hadingerféle gőzfürdő 1902-ben történt megnyitásával szűnt meg. Ha hinni lehet Mészöly Miklós egyik novellájának, az épületet ezt követően ,,(...)sz.ordinos bordélyháznak is használták, a 14-es háború alatt itt fertőtlenítették a katonákat(...)". Hadinger-féle (később: Hungária) Gőzfürdő és Uszoda A kor színvonalának megfelelő gőzfürdő annak a városfejlődési folyamatnak a részeként valósult meg Szekszárdon, mely során a település közbülső részeinek képe jelentősen átformálódott. Ezt nemcsak az 1880-as évektől városközpontban egyre szaporodó emeletes köz- és magánépületek jelezték, hanem a város központi tengelyének észak-déli irányról kelet-nyugatira váltása, ami az 1883-ban átadott vasútállomás fekvésének volt köszönhető. Ennek ismeretében nem véletlen, hogy az új gőzfürdő a korabeli városközponttól (Béla tér, Garay tér) keletre, a vasútállomás irányában, a nem sokkal korábban épült gimnázium (1897), zsinagóga (1897), múzeum (1901) folytatásaként, a jelenlegi Luther tér helyén, a villanytelep szomszédságában (1901) épült fel. A rendezett tanácsú városi rangot elnyerni szándékozó településen a századfordulón nemcsak a középületek szaporodtak, hanem több kommunális beruházás is folyamatban volt. A város 1900-1901-ben banki hitelekből finanszírozta a város közvilágításának és a már korábban említett sétatér rendezésének, múzeumig történő meghosszabbításának költségeit, csakúgy mint az utcakövezés és járdaaszfaltozás ugyanezekben az években indult folyamatát. 106 Bár mint a fentiekből látjuk, Szekszárdon is egyre erőteljesebbé vált a községesítés elve - miszerint a település a közmű- illetve közérdekű beruházásokat saját erőből valósítsa meg, és egyben saját tulajdonban tudja -, egy gőzfürdő megvalósításához nem volt elég anyagi ereje. 107 A város csak ingyentelek rendelkezésre bocsátásával működött közre a beruházásban. A város birtokában lévő, vasútállomás felé eső telkek hasznosításának gyakorlata, ekkor és később is, például a város színházépítési tervei kapcsán, egy tudatos városfejlesztési trend meglétét jelzik, amelynek dinamikusabb megvalósítására azonban hiányoztak a megfelelő pénzügyi kondíciók. 108 A rövidítések feloldása: kh: kataszteri hold, nöl: négyszögöl. 1 TMÖL, Szekszárd nagyközség L, képviselőtestületi jegyzőkönyvek (képvt. jkv.) 1891/20., 1893/101., 1893/113., 1894/7. illetve 1894/79. közgyűlési szám (kgysz.) 12 TMÖL, Szekszárd nagyközség i., képvt. jkv. 1897/29., 1902/96. kgysz. Tolnamegyei Közlöny 1889. február 24. 6.; A csörgetói fürdő visszaesését jelzi, hogy Ettl József 1890-ben fürdőjének nyújtandó támogatásért fordult Szekszárd képviselőtestületéhez, sőt a fürdőjének eladását is felajánlotta. TMÖL, Szekszárd nagyközség i., képvt. jkv. 1890/31. kgysz. 14 Schubert János 2891 forintért vásárolta meg. Az erről tudósító cikk arról is beszámol, hogy tíz évvel korábban Palugyay pozsonyi borkereskedőnek még 16000 forintért sem adták el akkori tulajdonosai. TÖTTŐS 1995. 160-161.; Tolnamegyei Közlöny 1882. július 2. 3.; Tolnavármegye 1892. október 2. 5. 15 MÉSZÖLY 1989, 71. 16 vö. TÓTH (1989), 289-290. 17 SIPOS 1997, 163-166. 18 A város e telkeket bérbe adta, míg azokat a város érdekeit szolgáló beruházások céljaira eladnia, esetleg ingyenesen átengednie nem sikerült. Vö.: CSEKŐ 1999, 72-79. 367
