Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Csekő Ernő: A fürdőélet intézményesülése Szekszárdon a II. világháborúig

részletesen szabályozó szerződést Ettl József tulajdonos akként küldte meg a főszolgabírói hivatalnak, hogy ha a főszolgabírói hivatalnak módjában áll „ (...) időnként ellenőrzést gyakoroltatni kegyes legyen. ",

86 Egy fürdő gazdasági sikerességét a szolgáltatás színvonala, megközelíthetősége mellett nagyban befolyásolta annak árszínvonala is. Elmondható, hogy 1882-1884 között érdemben nem változtak a csörgetói fürdő árai. A 6 forintba kerülő, egész évadra szóló bérlettől a 12, majd 15 krajcáros uszodajegyig tartott a skála. Az uszoda használatánál többet kellett fizetni a kabinfúrdőért: egy személyre 20, majd 25 krajcárt, míg minden további használó esetén 5, majd 10 krajcárt. Külön díjszabás volt érvényben az úszni tanulókra és a gyermekekre, illetve családi jegyet is lehetett váltani. (Összehasonlításul: ugyanekkor a Schubert-féle gőzfürdőben a gőz- és kádfürdő 50 krajcár, télen 70 krajcár, a zuhanyfürdő 30 krajcár volt. ) Ettl József fürdőjében bérelhető volt minden, ami manapság egy uszodában is megkapható: úszónadrág (3 kr.), fürdőruha nők részére (8 kr.), fürdősapka (2 kr.), törülköző (3 kr.), lepedő (5 kr.). A bevétel alakulásában természetesen az időjárás is fontos szerepet játszott. A korabeli újsághírek alapján megállapíthatjuk, hogy az 1880-as évek időjárása nem igazán fogadta kegyeibe a fürdőt. Az időjárás szempontjából is kitűnő 1883-as év után az 1885. és 1886. évi fürdőidény is hagyott kívánnivalót maga után: a mindkét esetben pocsék szezonkezdést követően 1885-ben csak július közepe táján következett be kedvező változás, míg az 1886. évi szezon szinte egészére érvényes volt a hűvös, esős idő. Szekszárd fürdőviszonyai az 1890-es években Szekszárd fürdőviszonyaira az 1890-es években a stagnálás, bizonyos szempontokból a visszafejlődés volt jellemző. A városban nem építettek ki újabb fürdőhelyet, a meglévő két intézményre, Ettl József csörgetói fürdőjére illetve a Fürdőház utcai gőzfürdőre is a stagnálás, az utóbbi esetében hanyatlás volt a jellemző. A csörgetói fürdő 1890-es évekbeli állapotáról szépirodalmi leírással is rendelkezünk, méghozzá Babits Mihálynak köszönhetően. A tó és a fürdő a színhelye az író önéletrajzi ihletésű nagyregénye, a Halálfiai kulcsjelenetének. A regény időrendje szerint 1892-ben játszódó esemény környezetének megrajzolásakor az 1883-ban született Babitsnak saját gyermekkori, Csörgetón szerzett élményeinek a felhasználására is módja volt, hiszen ebben az időben az író családja is gyakran kijárt a fürdőbe. Babits leírása szerint a szekszárdiak (Szekszárd regénybeli neve Sót volt) életében egy csörgetói nap szép és nagy dolog volt: „Nem a Természet drága szabadsága volt ez, hanem valami úri fürdőélet félszeg paródiája - de mégis: változás és felszabadulás, amilyen csak Sóttól telhetett. ". Ettl József fürdője, az „úri fürdőélet" színtere mellett a tó amint a következő idézetből is kiderül - fürdőhelyül szolgált szegényebb rétegek számára is: „A Csörge-tó egy apró kis pocsolya volt a Sót melletti lapályon, egyik részén lovak és tehenek itatója; itt meneteles volt a part, és a parasztok szekerestül hajtották bele gebéiket a sáros vízbe, víg ugrándozással szaladván utánuk a csengős csikó; parasztfiúk és cigánylányok szoktak fürödni itt; a fiúk, parasztszemérmükben, a Medici Vénusz mozdulatával takargatva kényes részüket, szaladtak bele az iszapba, a lányok ellenben szemérmetlenül csillogtatták barna testüket a napon. Sötétzöld nádbokréták és vén fűzek adták a hátteret ehhez a mitológiai képhez, melyet lopva bámultak meg egy-egy pillantással a másik oldalon fürdőző illedelmes úrilánykák, viaszkosvászon fürdőkalapjaik alól. A sótiak kocsikkal szoktak ide kirándulni, amikben két-három família is volt összezsúfolva, a fürdőház néhány fakabinb ól állott, s mellette a parton nagy halászcsárda nyúlt, sok híres, nagy murinak színhelye. " 86

TMÖL, Központi (szekszárdi) járási főszolgabíró i. 3434/1890. 87 Tolnamegyei Közlöny 1889. február 24. 6. 88 Tolnamegyei Közlöny 1882. június 4. 3., 1883. május 6. 3., 1884. május 25. 2-3. 89 Tolnamegyei Közlöny 1884. július 13. 3., 1885. június 7. 3., 1886. június 13. 2., június 20. 3., június 27. 4., július 4. 3., augusztus 29. 3.; Az 1885. évi fürdőmegnyitást megelőzően a helyi lap cikkírója a fürdő közönség általi birtokbavételét illetően kétségeinek adott hangot: „Fázik az ember, ha fürdésre gondol (...) Egyébiránt meglátjuk mi lesz látogatottabb: a csörgetói hűs habok vagy Pernitz József vállalkozó meleg étterme. " 1885. május 24. 3. 90

TÖTTŐS 1997,276. 91 BABITS 1984, 100. 92 BABITS 1984, 100. 365