Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

Voltak előjelei a katasztrófának: a mű elkészülte utáni felülvizsgálat során megállapították, hogy a víz átszűrődött a zsilip alatt, ami hónapról-hónapra nőtt, homokkúpok keletkeztek a zsilip mögötti csatornában, azaz az alapozás alá került a Duna. Ugyanis a nagy mélység miatti szivattyúzással annyira meggyöngítették az altalajt, hogy a betont nem tudták egy tömegben lerakni, hanem egy köbméteres deszkaketrecekbe rakták a tömböket, arra építették fel a zsilipet. Ezt az építményt az első víz úgy elmosta, hogy csak a sarka látszott ki alacsony vízállásnál. A társulat a vállalkozókat hibáztatta, aki azzal védekezett, hogy a felülvizsgálat után vették át a munkát, végül a két fél közösen viselte az elsüllyedt zsilip költségeit. 3. kép: A Mélygödör nevű tó, amely az elsűlyedt zsilip helyén keletkezett. A zsilip helyén támadt szakadást Báta és Bátaszék lakóinak munkájával körtöltéssel helyreállították, de zsilip nem volt, ezért a belvizet a töltés évenkénti többszöri kivágásával, újraépítésével lehetett csak megoldani.

55 1875-ben ezért egy óránként 800 akó teljesítményű vízkiemelő szivattyút állítottak be a belvíz elvezetésére. Ugyanakkor az alacsony töltésszakaszt csaknem elvitte a jeges ár, mégsem magasították meg. 1876. február 26-án Soltnál, három nappal később Szilágy-foknál elszakadt a töltés (500 méteres nyílás keletkezett), és az egész ármentesített terület víz alá került. Az elég magas bátai töltés egy darabig tartotta a vizet, de a zsilip helyén emelt laza körtöltés végül 600 méter hosszan átszakadt. Bátán 67 ház összedőlt, 537 ember maradt fedél nélkül, az egész Sárköz a szabályozások előtti mocsaras állapotba került vissza. A szakadások betöltését a mindkét oldalon lévő víz elmosta, ezért halaszhatatlanná vált új szivattyútelep építése, amire ismét Deutsch Lajos kapott megbízást. 1877. február 22-én elkészült a szivattyútelep: 35 cm átmérőjű centrifugál szivattyút két 10 lóerős gőzgép hajtotta, ami másodpercenként 0,3 köbméter víz kiemelésére volt képes, ez azonban kevésnek bizonyult, teljesítménye kicsi volt, a belvíz állandóan emelkedett. Márciusban ki kellett nyitni ismét a töltést Bátán és a decsi Kis-Dunán, hogy a Sárközből a belvizet a Dunába engedjék. Március 24-én pedig a nyíláson az emelkedő Duna benyomult a mentesített területre, ahonnan csak szeptember közepén vonult le. A bátaiak örültek a sok halnak, nem is tettek semmit a víz ellen. Ősszel az új mérnök, Ágoston Károly vezetésével az összes gátszakadást helyreállították, de a társaság adóssága 200 ezer forinttal nőtt. A Sárvíz töltéseket 1878-ban megerősítették, azonban a dunai laza töltéseket veszélyesnek találták, elhatározták megerősítésüket, amelyek már az 1883-as jeges árnak ellen tudtak állni. Közben a társulat TMLAlisp.i. 772/1873. TÓTH, 1896. 16-17-p. 340