Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

anyagi helyzete is rendeződött, mert 1881-ben törvény szabályozta, hogy az ármentesített területek földadóját a vízmentesítő társulatok kapják. Ezzel több pénz jutott töltéserősítésre és védmüvek építésére, és az érdekelt földtulajdonosoknak sem kellett 1889-től hozzájárulást fizetni/ 4. kép: A Szekszárd-bátai Dunavédgát társulat által készített csatornázási tervezet első oldala. A Duna és a mentesített terület közötti vízátadás végleges megoldását Perleberg Gusztáv mérnök megállapítására alapozták: Bátán, a Csóka hegy lábánál, a töltés végénél, a Sárvíz holt medrében sziklaalapot találtak, ahol 1879 végére felépítették a Schramozil János tervezte három nyílású zsilipet. Az egyenként 2,22 méter széles nyíláson 2-2 elzáró szerkezetet készítettek, először öntöttvasból, tölgyfa pallókkal, amely azonban nem illeszkedett pontosan a kovácsoltvas sínhez és átengedte a vizet. Ha megszorították, bedagadt, nem lehetett felhúzni, ezért a tölgyfát kovácsolt lemezre cserélték. 57 TÓTH 1896. 20-22-p 341