Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

volt veszélyes, mert ha Szekcső felé egyenes vonalban folyna a víz nagy sebességgel, a kanyarulatot saját erejével átvágná, s az egész Baracskai Dunát Szekcsőhöz irányítaná. A fokokat eltömték, de 1828-ig még hat fok betemetését kellett elvégezni.

35 Az átmetszéseket 1827 őszén közepes vízállásnál ismét felülvizsgálták, megállapították, hogy „A bátai szigeten ásott csatornában a vízfolyás sebesebb, hajók mentek felfelé a baracskai Duna ágig. Középvíz volt, két harmadfél öl mélységű a víz, a partot mindkét oldalt szaggatta. A Gyűrűsháji átmetszésnél kisebb a víz, a partok nem omladoztak be. Nyilvánvaló, hogy a rövidebb átmetszések jobbak, az előbb említett még nem tökéletes. Nem folyik a Bátai szigeten keresztül metszett csatornába (kicsi az esése), hanem északra a bátai Duna ágba térítette a baracskai Duna ágát. Ezért javasoljuk a csatorna torkolatjánál lévő keskeny öbölnek a tölcsér formájúra alakítását, a csatorna szélesítését. Fontos, hogy ne mossa el Bátát a Duna. November 22. Ahol az általvágott csatorna a Gyűrűsháji átmetszésen megütközik és a baracskai Duna kiszakad a torkolatánál, a Gyűrűsháj csatorna fölé fölfelé, amennyire a víz engedi, kiásattasson. 1827. november 22. Pesti, bácsi küldöttség nem jelent meg. Tavaly a Bátai szigeten általvágó csatorna száraz volt, most van benne víz, de mélyíteni kell. "

36 Az bizonyosnak látszott, hogy a gyűrűsháji átmetszés sikerült, mert a csatorna keskeny volt ugyan, de gyorsan folyt benne a víz, ami szélesítette saját útját, sőt hajók is jártak már rajta. A bátai szigeten ásott csatorna kevésbé bizonyult jónak: alacsonyabb volt a víz, nem omlott a part, mert kicsi volt az esés. Olyannyira sekély volt a szigeti csatorna, hogy tavasszal teljesen szárazon találták. Ezért mindenképpen szükségesnek látták a csatorna szélesítését és a torkolatánál lévő öböl tölcsér alakúra alakítását. Azonban egész télen nem tudtak dolgozni a magas víz miatt, ezért 1828 márciusában utasították ismét Podolay János földmérőt a munkák megszervezésére. De a töltések és védművek még mindig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megvédjék a települést a vízkároktól, ezért a hatóságokhoz fordultak segítségért. „ Tekintetes Nemes Vármegye Kegyes Uraink! Alábbirottak Bátta Mezző Várossának Birája, s Tanáttsa, minekutánna naponként minél inkább inkább fájdalommal tapasztalni kéntelenittettnénk azt, hogy a Planum ellenére, a Baratskai Duna erősbb folyása, jobban jobban a Viznek természeti ellenkezésével, Városunkhoz felfelé ny omolván, s a mint láttatik, úgy az ennek előtti Baratskai, valamint a Báttai Canalis árkokat is lassan lassan béiszapolván, mindazokat óda hagyni, s igy az ennek előtti Báttai Dunánkai egybe kaptsolt, s megketőztetett erővel, egyenessen a Város alatt lévő azon vad= zátonyának szaggatásába, mely mind eddig Városunk derekának, úgy mint a Templom, Oskola, Mészárszék, és Város Háza tájékának pusztittása ellen, nagy védelműl szolgált, munkálkodni szándékozik, - mely Baratskai Dunának hozzánk való sebes visszafolyasa, valóban! ha mostanában valamely móddal meg nem zaboláztattvánn, azon nevezett Zátony szaggatását jó folyamatba hozhattya, csakugyan a Templomot, Oskola Házat, s ezeken alul lévő minden Epületeket, a Város alsóbb végéig, mely fele Várost számláll, ellene álhatatlan ditsősséggel nemsokára elszaggattvánn, semmivé teszi, a mikorron a Baratskai Duna igy végképpenn elenyészni fog: minekutánna továbbá már /.amint tudva vagyon:/, a java java Kaszáilóinkat is, majd a kérdéses Canalis ásattatása, majd pedig a már eléggé magát városunk alá fészkelte Baratskai, és Báttai kettős Dunáknak, a Város ellenébe fekvő Sziget órának törő dűhőskődéseik, és sodródzó néki ütközéseik miatt, nagy részbenn elvesztettük, sőtt most is, minden óránként vesztjük. Annak következtében esedezünk a Nemes Vármegyének tapasztalt Kegyes Pártfogásáért, hogy minek előtte Epületeinktől, s fundusainktol is ezenn Kártévő Víz által megpusztittattnánk vegye Kegyes Atyai érzékeny szivére; Városunknak ezenn már úgy is eléggé ismeretes nagy romlását, s szánakozásra méltó veszedelmét; s tsak annyival is inkább méltóztasson /:amennyibe még mostanság lehetséges:/ a szükséges segedelmekkel Epületeink minél hamarébb lehető veszedelmezésébe, bennünket meggyámolittatni, mivel a TML Közgy.i. 4:93/1825. - 4/93/1829. Randmiller Ferenc királyi tanácsos levele a vármegyének. 1828. augusztus 18. A Duna felülvizsgálatánál úgy találta, hogy Bátánál a kanális alsó végénél 50 ölnyire fekvő töltés mellett egy új fok, Szekcső határa felé formálódott. A baracskai Dunából szintén egy új fok alakult ki, amivel veszedelmes, mert Szekcső felé egyenes vonalban nagyobb sebességgel folyik, a kanyarulatot magától vágja keresztül, és az egész baracskai Dunát odafordítani célozza. Ezeket a szakadásokat idejében orvosolni kell, mert most még csekély, de nem sokára nagy károkat okozhatnak. TMLKözgy.i.4:63/1827. 334