Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

,, 1820. október 9 - november 4. között napszámosok summája Földvári járás 38516 garas Völgységi 28642 garas Dombóvári 15512 garas Összesen 92670 garas"" Október 28-án az áradás miatt abba kellett hagyni a csatornák ásását, majd decemberben annyit apadt a Duna, hogy be tudták fejezni a legsürgetőbb teendőket. Ehhez Beszédes 7-8000 munkást kért elsősorban azokból a falvakból, akik nem küldtek idáig elég embert. Ténylegesen 5197 munkás dolgozott ebben a szakaszban az átvágáson. Az újbóli áradás miatt december 21-én végleg abbahagyták a csatorna munkálatait, 29 amelynek elkészültével a Duna 33,4 km-rel lett rövidebb." A következő év tavaszán a királyi biztos sikeresnek nyilvánította az átvágásokat, a bátai szigeten a víz már nagy sebességgel folyt, bár a csatorna alsó vége nem készült el teljes szélességben. A víz saját csatornaszélesítő munkáját a baracskai ág sebessége, a visszatóduló Öreg Duna vize is gátolta, amit egy újabb 100 öles csatorna elkészítésével látott megoldhatónak. A gyűrűsháji átvágás néhány hónap eltelte után is tökéletesnek látszott. Már ekkor felvetődött a bátai és szeremlei révátkelők áthelyezésének gondolata, félvén attól, hogy az új meder miatt az átkelés veszélyesebbé válik." Mivel az átvágásokkal egyidejűleg gátak nem épültek, a mezővárost még mindig nem védte a Dunától semmi. 1822-ben meg kellett erősíteni a partokat, amivel egyidejűleg Pozner József, a munka irányítója megbízást kapott arra, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogyan lehet a sárközi falvakat megvédeni a Dunától? 1822-1825 között állandóan árvíz pusztított, a töltések terve így csak 1825-re készült el. Két fő kérdésre keresték a választ: megéri-e a munka a fáradtságot és költséget, s hogy valósítható meg a töltésépítés? Az első kérdésre nyilvánvalónak tartották a feleletet, mert az eddigi vízmentesítések is nagy hasznot hoztak a vidéknek. Fontos volt a töltés jó fekvése: kívül a gödrökön, kevesebb munkával több földet nyerhettek, ezért az őcsényi és decsi határban a Nyéki, a bátaiban pedig Rezéttői a Holt Duna felé jelölték ki a gátak helyét. Magasságát az 1824. évi vízszintnél 21 lábnyival feljebb határozták meg, szélességét felül 4 ölnyire, alul annyival szélesebbre tervezték, mint amennyi a magassága. A földet csak a Duna felől hordták a töltéshez, s először a legmélyebb fokokat és laposokat töltötték el. A vízmagasság határozta meg, mikor hol lehetett dolgozni, ugyanakkor fontos volt az időben és egyidejűleg elvégzett munka, mert a nyílásokon a víz elvitte volna az összehordott földet. A karbantartás érdekében a töltések mindkét oldalát füvesítették, kívülre erdősáv ültetését határozták el, a gátakat állandóan figyelték és a hibákat azonnal javították. A mentesített földek jobb hasznosítására árkok ásását javasolta a mérnök, amelyeken keresztül a pangó vizeket a Sárvízbe vezethetik. Az egész töltés elkészülte után a Duna még mindig feltolódott a Sárvízbe, ami továbbra is veszélyeztette a sárközi falvakat." Az 1824-26 között készült 60,48 km hosszú töltések mai fogalmaink szerint is célszerűek és jók voltak, alapját adták a későbbi gátépítéseknek. 1825-re a Sárvíz rendezésével is eljutottak Bátáig, partjai mentén már nem fenyegetett árvíz, a mocsarak helyén rétek, legelők lettek, biztonságosabban hajózhatóvá vált a folyó. A látványos feladatok megoldása után azonban a hétköznapi problémák jelentkeztek: a töltések karbantartása, az eliszapolódás megakadályozása a kenderáztatás, lovak úsztatásának, marhák áthajtásának, varsával való halászatnak a megtiltásával. A régi malmok helyett újakat építettek, de ezek is sok gondot okoztak. A Duna sem adta meg könnyen magát. 1825-re a bátai csatorna alsó végétől 50 ölnyire egy új fok képződött, Szekcső határa felé formálódva. Egyidejűleg a Baracskai Dunánál is fok keletkezett, ami azért 28 Közgy. 4:89/1823. 29 TML Közgy. i. 4:89/1823. 1820. szeptember 11. közgy. 30 Évszázadokon át 1. Közgy. jkv. 1821. ápr. 10. - TML Közgy. i. 4: 89/1823. Beszédes József levele a szeremlei révben 1820. december 6-án az alispánnak Közgy. 4: 89/1823. 1821. szentgyörgy hava 12. közgy. A szeremlei réven az általjárás a mostani úton az új általvágás által megváltoztatott víz folyására nézve nem sokára veszedelmes lesz. Ezért küldöttség megy megvizsgálni az ügyet májusban. 31 TML Közgy. 4:58/1823. 32 TML Közgy. i. 4:92/1/1825. 33 DÓKA, 1979. 231.p. 34 DÓKA, 1987. 91-92. DÓKA, 1979. 232-233. p. 333