Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

1810-től Podmaniczky Józsefet nevezték ki királyi biztosnak, aki vízrendezési társulatot hozott létre. A munkákhoz szükséges forrásokat a sóalapból előlegezték meg. 191 l-ben Zichy Ferenc vette át az irányítást, aki évtizedeken keresztül vezette a Sió és Sárvíz szabályozási munkáit. A mérnöki teendőkkel Beszédes Józsefet bízták meg. Ebben az évben hivatalos küldöttség hajón járta be az érintett területet. „A küldöttségnek megmutattatott az a pusztítás, amit a Duna végzett, s ezt a bátasz.éki uradalom is fel szeretné számolni. Egyenes után nagy kanyart vesz a Duna, nekirohan a városnak, hajózásra is veszélyes, ezért a szeremlei határban levő Gyűrűshát félsziget a révház fölött Gyűrűsháj fokánál, úgyszintén a bátai szigetben teendő által metszéssel előztessen meg a pusztítás. " Az egyenes szakaszon felgyorsuló víztömeg egyenesen a révhez, a település központjába zúdult, ami a település lakóinak és a hajósoknak egyaránt veszélyforrást jelentett. A küldöttség szerint ez a kanyar okozta a Szekszárd-Baja közötti áradásokat. A Sárvíz szabályozásának befejezését is akadályozta, mert áradáskor a Dunából visszafelé folyt a víz, elborította a korábban már mentesített területet, s beiszapolta a Sárvizet. A Gyűrűsháj melletti és a szigeten történő átmetszéssel megoldhatónak vélték ezeket a problémákat. Legsürgősebbnek az áradás kárainak elhárítását tartották, ezért a taplósi és gerjeni kanyar átvágását helyezték előtérbe. A döntéshozatalba Bács és Pest megyét is be kellett vonni, mert területüket is érintette a munka: az első elképzelés szerint az átmetszés után a Nagy Duna a Baracskai Dunába folyt volna. Azonban egyik megye döntéshozóinak a tetszését sem nyerte el az átvágások ötlete, ezért mindent megtettek a munkálatok megakadályozására vagy legalább elhalasztására. 1811. Kisasszonyhava első napjain bejárást tartott küldöttség jelentése szerint a bátai szigeten javasolt átvágásoknak el kell maradni, mert „a Báts megyei deputáció szerint is károsak és Báts megyére nézve veszedelmesnek lenni állították. De a bátai sziget átvágásán sem a bátai vagy Öregdunából a baracskai Dunába, hanem a baracskai Dunából a bátai Öregdunába fog a víz átfolyni, mert ez a természetes esése és a mérések is ezt mutatják. Ezért a Gyűrűsháti átvágáson az Öregdunából, a baracskai Dunából a bátai Dunába a bátai sziget által vágásán által esne, aminek a célja az lenne, hogy a baracskai Duna mostani helyén maradjon. A másik ok, hogy a Sárvizet új csatornákon vezessék Fejér és Tolna megyén keresztül, hogy a bátai befolyásnál a Duna sebességétől vissza ne vezettessen, az átvágásokkal a Duna sebessége csökkenne, a Sárvíz befolyásánál több esése legyen. Harmadik haszna: Taplósi átmetszés mutatja, hogy nincs árvíz, könnyebben hajózható, mert a Gyűrűsi és Bátai szigeten javasolt átmetszés egy egész nappal rövidítené a hajózó utat. A hajóhúzó út tisztogatása pedig néhány ezer öl helyett kétszáz öl lenne. " A bácskai küldöttség az átvágástól elsősorban Baját féltette, s nem igazán nyugtatta meg őket a tolnai földmérő érvelése, hogy a számítások szerint a bátai sziget átvágásával nem a Bátai vagy Öreg Dunából a Baracskai Dunába, hanem fordítva fog a víz folyni. A Duna sebességét mindenképpen csökkenteni szükséges ahhoz, hogy a Sárvízbe ne folyjék vissza, s nagyobb esése legyen a torkolatnál. A mérnök, de minden érintett is egyetértett abban, hogy a taplósi átvágás sikerült, jóval könnyebb lett a hajózás, és a gyűrűsháji kanyar levágásával újabb egy nappal rövidülne a hajóút. Bátának mind sürgetőbb az átmetszés, egyre gyakrabban kérik a munkák elkezdését. 1813-ban azt panaszolták, hogy: „némely a Városon feliül ugy nevezett Holt Duna torkánál ujjabb erőszakot vett rohanásokkal (minekutánna az Öreg Dunát majd el önti) föllülről szállásainkat, alolrol telkes Hellyeinket e mostani áradással mohon el szaggatta, el prédálta; lej ebb dél felől való szélén a zátont meg sokasítván olly erőszakkal dühösködik Városunk parttyain, hogy a templomon főttül Duna felől lévő udvarokat, istállókat elragadta, lejebb a volt oskola háznak lak helyét elpusztította, Dunává tette az ország uttáyátol, mellyet tovább nyomni a templom nem enged, tsak 6 lépéssel külömböztetik meg a szároz a vizektől. A mészárszéknek felét elrongálta, a vendég fogadótul 5 lépésre vagyon a Duna, azon alul pedig egy sor háznak lakhelye a Duna öblévé változott, ugy hogy most ebben az egy két esztendőben sem országutunk, sem templomunk, sem oskolánk, sem mészárszékünk, sem vendég fogadónk nem leszen, alább valókká változunk a vándorlóknál, mert sem el mennünk, sem maradnunk nem lehet. " Pest megye 1815-ben beleegyezett a Gyűrűsháji átvágásokba, de Bács sokáig makacskodott, mert a baracskai Dunába való beeresztéssel Baja városát féltették. Az átmetszésben érdekeltek azzal érveltek (fenyegetőztek?) hogy ha nem egyeznek bele a gyűrűsháji átvágásba, a baracskai Dunából a mohácsi Dunába 19 TML Közgy. i. 4:65/1816. 20 TML Közgy. i. 4:57/1815. 21 TML Közgy.i.4:105/1812. Schnémann József földmérő jelentése 1812. jan. 15-én. 22 KÁPOLNÁS, 1993. 173. p. 330