Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

mire visszahelyezték őket jogaikba. Az uradalom nem hagyta annyiban, s hivatalosan, erőszakkal végrehajtatta az ítéletet, ami ellen a jobbágyok ismét tiltakoztak. Sok egyéb kérdésben is állandó perben és harcban állt egymással a két fél. A- közlegelőhöz tartozó Jajtanyát az uradalom meg akarta szerezni, s 1816-ban meg is kapta 500 frt megfizetése ellenében. A pénzt az elégedetlen bátai elöljárók nem vették fel, amit később a megye a falu adóhátralékára fordított. A jobbágyok által épített ólak, kerítések közül az uradalom leromboltatott néhányat, amit ők igazságtalannak és tűrhetetlennek találtak. Az egyik ítéletben a bátaiaknak ítélték meg a pörbölyi erdő legeltetését, a másikban az uradalomnak, s a vesztes fél mindig újabb keresetet adott be. Az erdők kíméletlen pusztítását mindegyik fél a másiknak tulajdonította, s mindenki igyekezett összemosni a tulajdonjogot a legeltetés, makkoltatás, favágás jogával. Nem csodálható, hogy a bíróságok, hatóságok hol az egyik félnek, hol a másiknak adtak igazat, mert jogász legyen a talpán, aki az újabb és újabb beadványok, bizonyságlevelek, panaszok és ellenpanaszok között igazságot tud tenni. A bátai jobbágyok a sérelmükre hozott ítéletet azonnal megtámadták, megakadályozták végrehajtását, és az újabb törvényekkel lehetőséget kapva 1846-ban nemcsak a gyakorlatban, hanem törvényesen is visszaszerezték csaknem minden régi jogukat. Az uradalom egy tekintetben ért el sikert, a jobbágytelkek számának megállapításánál. Az 1811-ben felmért határt 1822-ben hitelesítették, majd 1840-ben jogilag is megerősítették az új tabellát, amelyben 56 7/8 telekben és 169 zsellérségben állapították meg a jobbágyok használta területet. 1846-ban lezárták a rendezési pert, ahol ismét elismerték ezeket a telkeket, s elrendelték a Duna szaggatások által létrejött változások felmérését, telekkönyv és újabb szerződési javaslat készítését. Ilyen stádiumban érte az 1848-as év a bátai úrbéri viszonyokat, mikor a jobbágyok telkeik tulajdonosává váltak. A település áradásoktól való megmentése a földesúr és a mezőváros közös érdeke, ami mentén az ellentétek ellenére legtöbbször közösen cselekedtek. A falu vezetése 1783-ban kérte először a Duna Gyürűsháj melletti kanyarulatának átmetszését, mert a folyó a község közepének, a templomnak rontott neki. Úgy vélték, hogy a kanyar átvágásával a Sárvíz torkolatát is mentesítenék az áradásoktól: „ Iször Azon tapasztalható minden, és szemben tűnő kárai között, mellyeket a Dunának veszedelmes ki áradássában kénteleníttetik szenvedni, az legnagyobb inség, és nyomorúság, hogy a Duna éppen a helység derekának, és az Templomnak neki szeget; és kevés idő múlva (:ha ugy marad:) ell is pusztítja és semmivé teszi. A mint ezt Ntes Vertics Úr N. Vármegye Geometrája a maga delinátiójából meg mutathatja. 2szor Ezen veszedelemnek, és kárnak meg orvoslása, az Helységnek pedig meg maradása ugy leg inkább, és igen könyü erővel orvosoltatnék meg, ha Gyűrűs háj felé (.amely Méltos kalotsai Érsek Eö Exellentiája határában vagyon, a hol tudni illik a Két Dunának leg nagyobb ütközete vagyon, Szeremlei Helységen allól:) elvájattatnék 3 szór Ha a Dunának folyása a Gyűrűs háj felé venné magát, és arra ell vájattatnék, a Sárvíz Canalyának sem lenne semmi fönt tartóztatása, hanem inkább szabad folyása lenne; mert az Zátontúl ell öntetvén, minden szabad folyását ell vesztené a Duna, és tóvá változna. "

16 A legnagyobb problémát a Sárvíz torkolatának megnyugtató rendezése jelentette, 1804-ben Schnemann József tervét a helytartó tanács elfogadta. Két évvel később, 1806-ban a bátaszéki uradalom és a megye küldöttei bejárták a veszélyeztetett helyeket, s megállapították, hogy a Duna sebessége és partrombolása miatt 25 házat elhagyni kényszerültek lakói, s még több ház dől hamarosan a Dunába. Az uradalom máshol nem tudott házhelyet biztosítani a lakók számára, amiben a mezőváros jövőjének veszélyeztetését látták. ,,Hemerka Pius Administrator, Gruber Ádám fiskális, Teklics Antal tiszttartó az uradalom részéről Báta városát megnézte és tapasztalta, hogy a Duna sebessége és szaggatásai miatt az 1 -25. számú lakosok házait el kellett hagyni, újakat építeni\ 27. számú lakos új házat építtetett. Ha a szigeten az átmetszést nem csinálják meg, nemsokára a 34. ház is a Dunába omlik. Ahol az uraság házhelyeket oszthatna, semmi hely nincs a határban, ahol lehetne venni, ott nagyon drága, ami a város pusztulásához vezetne. " Az 1809-es terv megállapítása szerint a Gyűrűsháj melléksziget kerülete a bátai szigettel együtt 6000 öl. A két átvágás hosszúsága (a Gyűrűsháj foknál és a bátai szigeten keresztül) együttesen hatszáz öl, a víz esése összesen egy láb 9 hüvelyk lenne. így Földvártól Bátáig 26 láb 2 hüvelyk lehetne a Duna esése (ezer ölenként 4 hüvelyk), ami azt jelentené, hogy a jég nem torlódna, gyorsabban folyna a víz, főleg felfelé javulnának a hajózás feltételei.

18 16

KÁPOLNÁS, 1983. 155.p. 17 TML Közgy. i. 4: 140/1810. A házaikat elhagyni kénytelen bátaiak névjegyzéke 1807-ből. 18 TMLKözgy. 4:65/1816. 329