Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

V. Kápolnás Mária: Károk és haszonvételek. Érvek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18–19. században

V. Kápolnás Mária Károk és haszonvételek Ervek, ellenérvek és az ármentesítés valósága Bátán a 18-19. században Báta középkori mezővárosi rangját kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. Tolnától délre itt érintkezik először a magaspart a Dunával, ezért fontos átkelőhely és kikötő, a Sárvíz is itt torkollott a Dunába. Érintette a római hadiút, az erdélyi sószállítások ezen az átkelőhelyen érték el a Dunántúlt, amelyek a bátai réven keresztül a Sárvízen folytatták útjukat az ország belsejébe. A Szent László által 1093-ban alapított bencés apátság Zsigmond és a Hunyadiak alatt élte virágkorát, innen indult II. Lajos a mohácsi csatába. A Budára vonuló törökök felégették az apátságot és a települést, a bencések végleg elmenekültek. A mezőváros hamarosan kiheverte a csapást, a kikötő hatalmas forgalmat bonyolított le az Itáliába és Dél-Németországba tartó alföldi szarvasmarha kivitel miatt. A tizenöt éves háború azonban felvonulási területté változtatta a környéket, a kereskedelem megszűnt, aki tehette, elmenekült. A lakosság jó része az ártérbe húzódott, az apátság anyagi javai szétszóródtak. 1686-ban Badeni Lajos csapatai elfoglalták Simontornyát, Tolna megye területe felszabadult a török uralom alól, de a harcok csak a zentai győzelem után fejeződtek be, ami a kultúrtáj további pusztulását okozta. A nagy létszámú hadsereget a gyér lakosságnak kellett eltartani, ami szinte elviselhetetlenné tette a nyomort és a kiszolgáltatottságot. A népesség állandóan vándorolt, cserélődött. A hagyományok szerint mindössze hat bátai család vészelte át ezt az időszakot a környező erdőkben. A bátai apátság ura 1687-1694 között Jány János, 1694-től Jány Jakab lett. A Jányak apáturaságával új szakasz kezdődött az egyesített bátai és cikádori apátság történetében: fő törekvésük a falvak benépesítése, a termelés megindítása, majd növelése. Az 1695-ös összeírásban Báta lakott településként szerepel. Egy évvel később a Salm-ezred törzse, stábja és 4 százada tartózkodott Tolna megyében október 4.- november 12. között. B kapitány századából Bátára 10 embert, köztük egy tisztet szállásoltak be. 1703-ból már 14 családfő nevét ismerjük. Erre az időre kialakult a megyei közigazgatás, stabilizálódott a népesség, az emberek előjöttek a mocsarakból, de a Rákóczi-szabadságharc még egyszer végigpusztította a vidéket. A kurucok 1704-ben elfoglalták a dunai átkelés lehetősége miatt stratégiai fontosságú Tolna megyét. A délről támadó rácok felégették Bátát, csak üszkös romjai maradtak. A hadsereg ellátása élelmiszer-hiányt idézett elő, amit a nem ritkán előadódó visszaélések is súlyosbítottak, állandó panasz volt a katonákra az állatok, enni- és innivaló eltulajdonítása miatt. A helyzetet az 1709. évi pestisjárvány tovább súlyosbította. Az 1710. évi összeírásban Báta neve nem fordul elő, nem tartották lakott településként nyilván. Három évvel később azonban az ott lakó 14 jobbágycsaládnak 5 saját lova, 5 csikója, 9 saját tehene, 4 növendék marhája, 3 sertése volt, elvetettek 42 pozsonyi mérő búzát (21 holdat). Nem fizettek hadiadót, mert az irat szerint csak egy-másfél éve települtek meg. Jány Jakab apát az elnéptelenedett vidék többi földesurához hasonlóan - nem kevés engedménnyel igyekezett a jobbágyokat a faluba csábítani. Az 1714. június 3-án kötött alapító szerződésben meghatározták a jobbágyi szolgáltatásokat. E szerint a telkes gazdák 5 frt-ot, nem telkesek felét fizették készpénzben az apáturaságnak, a tizedet és a robotot természetben rótták le, s akkora területet birtokolhattak, amekkorát művelni tudtak." A természetbeli szolgáltatást hamar felváltotta a pénzbeli megváltás, ami mindkét fél számára előnyösebbnek bizonyult. A falu népessége gyorsan növekedett: 1715-ben 18 jobbágyot és 13 zsellért, 1728-ban 75 jobbágy és 6 zsellér családfőt neveztek meg, 1787-ben pedig 1660 főt írtak össze.

3 Jány apátot 1726-ban bátaszéki házában rác rablók meggyilkolták, az apátság megüresedett, a kincstár nevében Szalay Mihály jószágkormányzó irányította az uradalmat. Bár még Jánynak sikerült elérnie, hogy a bencések kapják vissza halála után a birtokukat, a király nem tartotta be ígéretét: az új apát 1728-tól Kollonich Zsigmond bíbornok, bácsi érsek lett. 1751-ben bekövetkezett halála után az apátságot a Mária Terézia által alapított nemes convictusnak adományozták. A korábbi úrbéri szerződések érvényben maradtak, 1 Báta évszázadai, 1993. 2 TMÖL Báta úrbéri peres i. 3. d. 3 TMÖL Összeírások: 268. 289. 474. 325