Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

Az idős emberek eltartását nemcsak fiatalok örökbe fogadásával oldották meg, a vagyontárgyakért való eltartásra idegenek is vállalkoztak. „Miután Szél János engem, ki minden rokon nélkül egyedül valék hagyatva, tisztességesen táplált s öreg napjaimban házánál békés lakást engedett, az élettel egy azon járó bajokban pedig mindenkor ápoló karokat nyújtott - ennek érzetéből eredett hálám némileges lerovására az 50 váltómat, úgy annak 8 frt kamatját is, mely Dani Péternél vagyon, egyéb apróságaimmal együtt, nékie hagyom... Az özvegyen maradt asszonyok nehéz terheket viseltek. Saját női tevékenységük mellett férjük halála után az ő feladatait is nekik kellett ellátniuk. Az özvegy, különösen a klimax után „tiszteletbeli férfi" lett, és sokszor legalább átmenetileg családfői jogokkal rendelkezett.

50 Téves tehát az az elképzelés, hogy a férfit mindig fia követte a birtok élén. A fiatal és vagyonos özvegyasszonyok könnyen férjhez tudtak menni. A nők társadalomban elfoglalt helyzete patriarchális volt. Bár a tételes jog általában nem tartalmazott erőteljesen hátrányos megkülönböztetéseket a nőkkel szemben, mégis az élet számos területén bizonyos mértékig kedvezőtlen helyzetbe szorultak. A mindennapok során többnyire a férfiak által betöltött szerepek voltak a fontosabbak, s a nők igen gyakran kényszerültek arra, hogy a férfiak döntéseihez alkalmazkodjanak. A családi vagyonból való részesedésük, öröklési lehetőségük eleve korlátozott volt, házasságkötésük után a lányról a szülők tulajdonképpen „lemondtak". Amennyiben az ifjú házasok nem alakítottak önálló háztartást, akkor többnyire a férj szüleihez költöztek - a feleségnek a szokásoknak megfelelően „követni kellett" férjét. A férfi családjába az új asszonyt azonban rendszerint ténylegesen csak az első gyermek megszületése után fogadták be. A mindennapi élet során számtalan hátrányos megkülönböztetés érte a nőket a megszólítás, a névviselés-névhasználat, az étkezési rend, a nyilvánosság előtti megjelenés tekintetében, a közéletben, az özvegyeket kivéve, gyakorlatilag közvetlenül részt sem vehettek. A családi házban maradt fiú egyúttal az idős szülők gondozója is volt, azokkal a vagyonrészekkel együtt, amelyek a neki egyébként jutott részen túlmenően szülei és közte közösben maradtak. Ez egyúttal a szülőtartás feudális változatainak az egyik formája volt. Saját eltartásukra bizonyos mennyiségű - főleg szőlő - területet tartottak meg az idős szülők, vagy a férj hunyt el, felesége tartására hagyott valamit. Öreg Könczöl István azzal a feltétellel juttatta még meglévő vagyonát János fia és családja tulajdonába, ha feleségét „Dani Sárát holta napjáig betsületessen el tartsák és gondját viseljék, hogyha pedig Dani Sára meg öregségünkben is, hogy valaki táplálónk és gondviselőnk légyen ezeknek előtte mint egy 16 esztendőkkel magamhoz fogadván és vállalván feleségem testvér bátya fiját Dani Jánost... " - Mozolai János 1829. jún. 1. Szabó András 1848. okt. 26. „Míg az feleségem Szüts Susanna ki ugyan szintén mint én régtől fogva beteges, míg életben maradánd mindennemű vagyonom annak olyan szabad birtokában maradjon, mint eddig amilyennel velem együtt bírta." - Ör. Bálás János 1825. okt. 15. - „Mivel boldogult Atyámtól hat ember kapás Szöllömnél több reám nem maratt volt az többi vagyonjaimat pedig amelyet tsak bírnék mind magam szereztem Feleségem Kenyeres Annával, annál fogva rolla szabad rendelést tenni tehetségem volna, melyre való nézve tehát nevezett Feleségemet mint gazdaságomnak vélem együtt való szerzőjét hagyom utánnam birtokosnak oly meg hagyással, hogy azt valamint én ugyan eö is azon szabadsággal bírja holta napjáig tsak hogy rolla gyermekeim Feleségemet tiszteletben tartsák és nékie mindenekbe engedelmeskedjenek..." - Kiss András 1828. márc. 1. - „...többi Javaimat pedig akár ingó akár ingatlan légyen mind magam Gamos Judit Feleségemmel szerezvén Isten jóvoltából, melyről tehát szabad rendelést tenni hatalmamba állna annál fogva minden Gazdaságomat amelyet Tsak bírnék Feleségem Gamos Juditnak birtokában adván, hogy azt azon Jussal és anyai tekintettel bírja amijeiméi én bírtam, és hogy belőle fijaim holta napjáig kimozdítani ne bátorkodjanak, hanem eránta tisztelettel és engedelmességgel légyenek mint jó édes Annyok eránt, hanem halála után anélkül, hogy a Testamentumot megváltoztathassa..."- Mihály András 1828. márc. 4. - „Mivel minden Gazdaságomat úgy Szöllömet hozzá tartóz andokkai együtt Feleségem Mihály Évával szerezvén annál fogva mindenembe amellyel tsak éltemben bírtam mindenbe ötét hagyom és rendelem haláláig gazdának, de úgy hogy benne gyermekeim által ne háborgattasson, hanem tiszteiébe és betsületbe tartasson és azomban ezen rendelésem általa semmi szín alatt meg ne másoltathasson..." - Drubits Mihály 1828. nov. 24. „Feleségem Gyürei Annát tesz.em halálom után Zsellér házamban és a hozzá tartozó kaszáltok és kertekben örökösömnek, úgy hogy abban haláláig Leányaim által ne háborgattasson, halála után pedig ezen javaim Éva Leányomra szálljanak és annak férjére, de még ezen kívül nevezett feleségemnek rendelem és hagyom Présházamat és annál levő szöllömnek hason felét... " - Áts János 1835. márc 1. - „Minthogy Házamat és gazdaságomat Feleségem Karátson Évával szerzettem, vagy Mester A. János szomszédságában lévő szöllömet is, tehát én mindenemet az also hegyinek egy részével amelyei tsak birok nevezett jo feleségemnek hagyom úgy hogy benne holta napjáig békességbe éljen, s gyermekem és leányaim által benne ne háborgattasson. " - Ifj. Mester Mihály 1835. nov. 3. - ,, Minden szőlleimet a melyekkel birok feleségem Papp Juditnak rendelem oly formán, hogy házamnál holta napjáig tisztességes tartást és lakást nyerjen, holta után pedig Szél Péter fijamra szálljon örökösen." - Szél Péter István 1847. márc. 29. - „Hagyom és rendelem, hogy halálom után mindennemű ingó és ingatlan javaim özvegységre maradandó feleségemre szálljanak és maradjanak, mellyekből köteles lészen őtet János fiam és annak felesége holta napjáig ruházni, és tisztességesen eltartani, mindenek felett pedig a szó teljes értelmében megbetsülni, minden parancsolatinak s intéseinek engedelmeskedni. " Varga István András 1851. szept. 14. 314