Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században
ember közül, akik 1804-ben Sárpilisen éltek, ez az egyetlen olyan, aki 1792-ben bonyolult háztartásban élt, de 1804-re ez egyszerű családos háztartássá alakult át. (Egyszerű családos háztartás: A háztartásban egyetlen családmag, vagy nukleáris család él, és nem él benne a házaspárnak szülője, testvére, unokája. Kiterjesztett háztartás: A háztartásban egyetlen családmag él, és rajta kívül a házaspárnak külön családmagot nem alkotó (nem házas) apja, anyja, testvére, unokája. Többcsaládos háztartás: A háztartásban több családmag él együtt, például a házas szülők, házas gyermekeik, házas testvéreik stb. Törzscsalád: A házas szülők és esetleg nem házas gyermekeik mellett egyetlen házas gyermekük családja él a háztartásban.) Mint láthatjuk, az idős emberek háztartásai nagyon sokféle módon változtak meg 1792-től 1804-ig. De csak egyetlen esetben fordult az elő, hogy egy idős ember 1792-ben még bonyolult összetételű háztartásban élt, 1804-ben azonban már egyszerű családos háztartásban. Ebben az esetben is az áll az ilyen irányú változás hátterében, hogy ennek az idős embernek 1804-ben nem volt a faluban élő házas gyermeke. Úgy látszik tehát, hogy a sárpilisi háztartásstratégia arra irányult, hogy az idős emberek lehetőleg házas gyermekükkel vagy gyermekeikkel éljenek közös háztartásban. Bár a háztartások szerkezete gyakran változott, egyszerű családos háztartások egy-egy gyermek megházasodása nyomán bonyolult összetételűekké váltak, bonyolult háztartások pedig a házas gyermekek vagy testvérek különválása következtében széthasadtak. Idős szülő jelenléte esetén láthatóan az az elv érvényesült, hogy maradjon vele közös háztartásban legalább egy házas gyermeke. Az idős emberek nagy többségének háztartásában egy vagy több házas gyermek élt velük együtt. Ez a helyzet nem jellemző ilyen mértékben a fiatalabb felnőttek háztartásaira. Azok közül sok egyszerű családos háztartás típusú volt. Úgy látszik azonban, hogy mire megöregedtek, többnyire megvalósították azt az elképzelést, hogy egy házas gyermek legyen mellettük a háztartásban." Ez arra enged következtetni, hogy az idős emberek életét másképpen szervezték meg e négy magyar faluban, mint Nyugat-Európában vagy Ausztriában. Az idős emberek nagy többsége kiterjesztett vagy többcsaládos típusú háztartásban élt házas gyermekének családjával. Nemcsak a lakást (lakóházat) osztották meg, hanem a megélhetési költségeket is. Szükség esetén a felnőtt gyermekek gondoskodtak idős szüléikről. Ez a háztartás-szerkezeti minta, vagyis a kiterjesztett és többcsaládos típusú háztartások viszonylag magas aránya, de korántsem teljesen általános volta (mint pl. Oroszországban) jól alkalmazkodott e falvak gazdasági körülményeihez, megakadályozta a családtagok szélsőséges elszegényesedését vagy egyéb szükséghelyzetek tartóssá válását. Minden bizonnyal alátámasztotta ezt a háztartásszerkezetet e falvak kultúrája, az abban élő értékek és normák, ugyanakkor nem eredményezett „örökös" többcsaládos háztartásokat, mint Oroszországban. A háztartások szerkezete a változó demográfiai helyzet és a változó gazdasági körülmények szerint folyamatosan változott. Ha a szülők idősek lettek, akkor kiterjesztett vagy többcsaládos háztartás létrehozására törekedtek, ha viszont a többcsaládos együttélés terhessé vált, akkor egy-egy család kivált belőle, külön háztartást alapított a faluban vagy - ritkábban - el is költözött onnan. „Az öregek aranykora." Családi kapcsolatok a sárközi nagycsaládban (idősek, fiatalok) A Sárközben általánosan elterjedt családforma volt a három vagy négy generációt magában foglaló család - melyben a jogok és a kötelességek a gazdához való tartozás, illetve a tőle függés viszonylatában realizálódtak -, de ebben már egy nemzedéket mindig csak egy kiscsalád képviselt. Feltehetően a klasszikus értelemben vett nagycsaládból egyszerűsödött le. Nevezhetjük akár közbülső esetnek is, amely struktúráját tekintve már inkább a kiscsaládhoz áll közelebb, a háznép nagyságában, a család életvitelében, patriarchális szellemben, szokásaiban pedig még a nagycsaládra emlékeztet. Létezésének több oka is van: 1. A gazdálkodás folytonosságának biztosítása a vagyon megtartása, illetve gyarapítása érdekében. 2. Az öregek gondviselésének biztosítása. 3. Kezdetben az anyagiak hiánya, később a vagyon gyarapításának eszköze (egykezes). 4. A hosszú évszázadokon keresztül megőrzött szokás. 5. A sajátosan zárt etnikum. ANDORKA- BALÁZS KOVÁCS 1984, 177-241. CSEH 1972, 179-180. 308
