Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

Gazdasági tényezők A családi birtok (az egykori jobbágytelek, a rajta lévő házzal és jószágállománnyal) nagyságát az úrbéri elkülönözés jelentősen befolyásolhatta. Az egyes családok lehetőségein is múlott, hogy ez a vagyon idővel növekedett, vagy esetleg rohamosan zsugorodott. Sajátos körülmény volt a Sárközben az ármentesítés. Az ennek során felszabadult árterületből, szabad foglalással, számottevően meg lehetett növelni az eredeti családi birtokot. Az ármentesítések következtében meggazdagodott sárközi közép- és gazdag parasztok egyre kevésbé végeztek személyesen is termelőmunkát, az alkalmi napszámosok, részesek, cselédek, béresek és bérlők dolgoztak helyettük. A gazdák csak irányították a munkát, állandóan úton voltak a szállások, a falu, a szőlők között, s hetenként többször bejártak a környékbeli piacokra, valamint tevékenykedtek a közéletben. Legfeljebb egy-egy szegényebb vöt „száműztek" a külterületi szállásokra, az idősebb férfiak legszívesebben a faluban és főként a szőlőben foglalatoskodtak. A nők tulajdonképpen be sem kapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe: továbbra is elvégezték a kerti és háztartási munkákat, a módosabbak cselédet fogadtak. Az ipari készáruk elterjedésével a háziipar is jórészt megszűnt, szabad idejüket szórakozásra, piperkészésre fordíthatták, legfeljebb piacoztak. Gazdagságukra a községek így emlékeztek: „Mi mint községi elöljárók megválasztásunk perczétől fogva lelkiismeretes meggyőződésünk szerint más czélt előttünk létezőnek nem ismerhetünk mint múlt idők szabados jogaiból levont meseszerű jó anyagi helyzetben, mint egy saját zsírjában fuldokló - már anyagi és erkölcsi értékét vesztő s minden haladás ügy újításra megbénult községünket a jogviszonyok és anyagi helyzet ma már korlátolt határában is tettre és munkásságra villany ózzuk... midőn községünk tej jel-mézzel folyó Kánaán volt... "' A családi vagyon nagyobb része a családfő tulajdonát képezte. Ezt egészítette ki a vő vagy a meny kisebb-nagyobb hozománya. A családi vagyon két részből állt: az ún. ősi birtokból és a „szörzeményből". Ez a két rész természetesen közös gazdaságot alkotott és csak a családtagok tudatában vált el egymástól. A családtagok (férfiak, nők, gyerekek) munkaerejével a családfő rendelkezett, az, aki a gazdaságot irányította. Legtöbb helyen az ő nevén volt a birtok is. Mindig megjelölte azt a soron következő munkafolyamatot, aminek az elvégzése a gazdaság szempontjából a legfontosabb volt, és azt is pontosan megmondta, hogy ezt kik végezzék el. Ezt a tevékenységet, amelynek lényege a munkaerő ésszerű elosztása volt a családban, megkönnyítette a hosszú évszázadok gyakorlatában kialakult családi munkamegosztás. Ennek alapvető szempontja a nemek szerinti differenciáltság volt. Megkülönböztettek „embörmunkát" és „asszonymunkát". Kizárólagos érvénnyel a nők számára fenntartott munka, - amelyhez a férfiak elvből nem nyúltak -, a házkörüli teendők elvégzése és a háztartás vezetése volt. Ezenkívül minden egyéb, amit a gazdaságban el kellett végezni, változatlanul felosztódott a nők és férfiak között. Általában jellemző volt az asszonyi munkára a férfiak kiszolgálása. A családi munkamegosztás másik lényeges szempontja volt a korok szerinti elkülönülés. Érdekes a megöregedett férfiak helye a család munkarendjében. Feladatuk az állatok őrzése és gondozása volt. Gyerekfejjel pásztorként kezdték és ugyanilyen szabadon, de már megöregedve, pásztorként fejezték be életüket. Amikor pedig a lecsapolásokat követő gazdasági fellendülés időszakában a jószágra már bevándorolt „szállási" ügyelt, ők kiköltöztek a hegyre, ahol ettől kezdve ellátták a szőlő egész évi munkáját. Az ő gyakorlatukban már nem vált szét az „asszonymunka" és „embörmunka". Napközben dolgoztak, esténként pedig vacsora után, összegyűltek a komák és jó szomszédok egy-egy tanyában vagy az előtte lévő „paragon" (parlagon), és pipázva ütötték agyon az időt. Borozgatva elevenítették fel fiatalságukat, munkában és békességben eltelt életük javarészét. Kiköltözésükkel (elöregedésükkel) pedig a nemek szerint funkcionáló családi munkamegosztás aránytalansága kiegyenlítődött azáltal, hogy a család vezetésében az asszonyok (különösen a gazdasszony) befolyása megnövekedett. 31 KATONA 1962, 42. 32 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 1446/1885. - BALÁZS KOVÁCS 2003, 291. 33 CSEH 1972, 180-181. 309