Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században

nőre jutó férfiak száma a 60 évesek és idősebbek között sokkal magasabb, mint az elemzett többi európai településen. Ezért az idős emberek problémái, amelyek a mai nyugati társadalmakban és Magyarországon is túlnyomó részben az idős nők problémái, falvainkban a 18-19. század fordulóján elsősorban az idős férfiak problémái voltak. (1804-ben Sárpilis lakossága 525 fő volt. Ebből 60 éves és idősebb népesség: 20 férfi és 10 nő. Ez az össznépesség 5,5 %~a.) A legfeltűnőbb különbség az idősek családi állapota tekintetében az, hogy a magyar falvakban (így Sárközben is) alig találunk nőtlen férfit és hajadon nőt. A házas férfiak aránya valamivel magasabb a magyar falvakban, a külföldi településeken, a házas nők aránya viszont ugyanakkora vagy kissé alacsonyabb, mint Angliában és Franciaországban, de sokkal nagyobb, mint Szerbiában és Japánban. Ebből következik, hogy az özvegyasszonyok aránya a nők között a magyar falvakban magasabb, mint az angol és francia településeken, de sokkal kisebb, mint Szerbiában és Japánban. Azért volt kevés özvegy az idős férfiak között, mert a megözvegyült férfiak többnyire újraházasodtak, és jóval fiatalabb feleséget választottak maguknak. Ez egyben azt is megmagyarázza, hogy miért nem találtunk hajadont a 60 éves és idősebb nők között. A szokásos első házasságkötési életszakasz után hajadon állapotban maradt nők később férjhez mentek megözvegyült férfiakhoz. Végleges pártában maradásra a Sárközben csak súlyos egészségkárosodás esetén került sor." A megözvegyült idős emberek vagy egy háztartásban éltek továbbra is nem házas vagy házas gyermekeikkel, vagy megözvegyülés után egyik házas gyermekük háztartásának tagjává váltak. Nemcsak a háztartásfő szülei, hanem néha a háztartásfő házastársának özvegy édesanyja is a háztartás tagja volt. (Alsónyéken 1792-ben Varga János háztartásának tagja: napa Bogár Erzsébet. Özv. Fekete Karátson Péternél: napa Szabó Panna. Makai Gergelynél: napa özv. Birójános Zsuzsanna. ) Magyarországon nemcsak a megözvegyült idős emberek, hanem a házasok is sokkal gyakrabban éltek házas gyermekeikkel egy háztartásban, mint Angliában. Az idős emberek a fiatalabbaknál jóval nagyobb arányban éltek kiterjesztett vagy többcsaládos háztartásokban, nagy részük felnőtt gyermekeikkel közös háztartásban. Úgy látszik, hogy a sárközi háztartásstratégia arra irányult, hogy az idős emberek lehetőleg házas gyermekükkel vagy gyermekeikkel éljenek közös háztartásban. Bár a háztartások szerkezete gyakran változott, egyszerű családos háztartások egy-egy gyermek megházasodása nyomán bonyolult összetételűekké váltak, bonyolult háztartások pedig a házas gyermekek vagy testvérek különválása következtében ben 555) 216-tal nőtt a születéseknek a halálozások fölötti többlete következtében. Az 1792. évi 458 fő népességből 103 személy vándorolt el a következő 12 évben. Az 1804. évi 555 fő népességből 73 személy a megelőző 12 évben vándorolt be. Vagyis e 12 év 216 fő természetes népszaporodásából egy részt „lecsapolt" a negatív vándorlási egyenleg. Ez a tény már maga is jelzi, hogy Sárpilis társadalmának nehézségeket okozott a gyors természetes szaporodás. Mind az elvándorlásnak, mind a bevándorlásnak lényeges összetevője volt a sárpilisiek házasságkötése a szomszédos falvak lakóival. Az új házaspár lakóhelyének eldöntésénél láthatólag az az elv érvényesült, hogy lakjanak a vőlegény apjának háztartásában vagy legalább azzal azonos faluban. Néhány olyan eset is volt, amikor az új házaspár a menyasszony apjának háztartásában vagy vele azonos faluban lakott. Az elvándorlásban és bevándorlásban lényeges összetevő volt a teljes háztartások vándorlása is. Ezek a vándorló háztartások három típusba sorolhatók: 1. A legtöbben földnélküli zsellérek voltak, akik gyakran vándoroltak egyik faluból a másikba, 2. A falu református lelkipásztora, jegyzője és tanítója időnként elköltözött az egyik faluból a másikba, 3. Két gazdaságilag erős háztartás és egy gazdaságilag erős többcsaládos háztartás egyik nukleáriscsalád-háztartásának tagjai elvándoroltak 1792 és 1804 között. Ez utóbbi tény is bizonyítja, hogy a földszűke arra kényszerítette a sárpilisi családok egy részét, hogy Magyarország kevésbé sűrűn lakott részein új gazdaságokat próbáljanak létesíteni a maguk számára. Adataink igazolni látszanak a kutatóknak azt a hipotézisét, hogy az öregkori vándorlás ritka volt a preindusztriális falvakban Európában. - ANDRÁSFALVY 1965., ANDRÁSFALVY 1975.; ANDORKA 2001. 259-263. Ebből gyakran baj is lett. „...Ezek után Vastag Erzsébet ezen szavakat intézte zokogva férjéhez: Kend már öreg ember, miért nem gondolta meg jól, hogy mit cselekszik, miért házasosodott meg ha gondolta, hogy asszony nélkül is el lehet, én senkire sem kötöttem magam erővel, nekem első férjem hunyta óta több kérőim voltak, mit egész Várallyával bizonyíthatok, de egyikhez sem mentem apró árváim lévén attól tartva, hogy velők durván s értetlenül találnak bánni, Kendhez is nem a testiség, hanem szegény árváim részére tett igen kedvező ajánlata csatolt leginkább. Ki kendhez mindig hű voltam, úgy viseltem magamat, mint betsületes feleség és tudom, hogy nem rossz, tettem, hanem azért akar kend magától elidegeníteni, hogy a házassági szerződésben tett ajánlatát megbánta s annak kötelezése alól az én elidegenítésemen át akarna kibunni. " - Öcsény egyházi prot. 1859. máj. 22. BALÁZS KOVÁCS 1990, 359. - „...én boldogult atyám elhunytával testvérem Könczöl Péterrel marattunk atyánk javaiba örökösnek, de minekutánna egyőnk sem határozván el magunkat a páros életre, annál fogva semmi hátra hagyandó gyermekünk nem lévén, külömben pedig Péter testvérem 10 évekig vakoskodván nékem is annak gyámolra, és gondviselőre lévén szükségünk,... " - Könczöl Sára 1846. aug. 1. - Decsi végrendeletek gyűjteménye - Wosinsky Mór Múzeum Ethnográfíai Adattára 373-77., 374-77. (A továbbiakban ahol névvel és évszámmal jelöljük az idézeteket, ott minden esetben ebből a dokumentumból dolgoztunk.) Alsónyéki református egyház iratai - 1792. 305