Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Balázs Kovács Sándor: Az idősek helyzete a sárközi nagycsaládban a 19–20. században
30 éves életkorukban a házas férfiak és nők várható élettartama: Település A házasságkötés éve 30 éves korban várható élettartam Férfi Nő Alsónyék 1760-1790 1791-1820 34 28 32 31 Sárpilis 1752-1790 1791-1820 37 28 34 29 A 30 éves életkorban várható élettartam ezen adatok szerint is 30 év körüli átlagot mutat. Nincs egyértelmű javulás a 18. században, de a századforduló körül, és a 19. század első felében házasodott kohorszok között sem. Az adatokból kitűnik, hogy a felnőtt nők 30 éves korban várható élettartama általában alacsonyabb a férfiakénál. A családrekonstitúciós módszerrel feldolgozott egyházi anyakönyvek alapján csecsemőhalandósági arányszámokat is lehet számítani. A fiú és leány csecsemő- és gyermek halottak számának összehasonlítása is arra enged következtetni, hogy a női halandóság a csecsemő- és gyermekkorban valamivel rosszabb volt az ilyen korú férfiak halandóságánál. Azt a következtetést vonhatjuk le ezekből az adatokból, hogy: 1./ 1800 körül a halandóság viszonylag alacsony, vagyis kedvező volt. 2./ A következő évtizedekben a halandóság nem javult. 3./ A női halandóság minden korcsoportban valamivel kedvezőtlenebb volt a férfi halandóságnál, ami a leányok és nők hátrányos megkülönböztetésére utal. 4./ Lényegesek voltak a regionális és/vagy települések közötti különbségek. A kutatásokból ismert, hogy a hagyományos társadalmakban az idősebb korosztályok sok tekintetben privilegizált helyzetben voltak. A javak örökítésében, a helyi hatalom gyakorlásában, a háztartás vezetésében a legtöbb esetben őket illette a döntő szó. Adataink viszont elég világosan mutatják azt, hogy az idősek társadalmi súlyát a hagyományos világban a demográfiai viszonyok - magyarán fogalmazva a magas halandóság - korlátok közé szorították. Ezzel szemben a polgárosodás 19. századi előre haladása a jogegyenlőség fokozatos bevezetésével a társadalmi privilégiumokat visszanyeste, viszont a korcsoportok életlehetőségei közötti aránytalanságokat is csökkentette. Miközben a fiatalok önállósága, függetlensége nőtt (és arányuk, létszámuk csökkent), addig a halandósági viszonyok javulása az idős korosztályok népességen belüli súlyát növelve mintegy részben visszapótolta azt, amit utóbbiak jogi lehetőségeikben elvesztettek. Némi leegyszerűsítéssel tehát úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy-egy korcsoport létszámának alakulása, illetőleg társadalmi fontossága között fordított arány érvényesült az utolsó évszázadban. Adataink azt mutatják, hogy az idős emberek a 18. és 19. századi Magyarországon a nyugat-európaiaktól némileg eltérő demográfiai feltételek között éltek: a házasságkötésre fiatalabb életkorban került sor, és majdnem mindenki megházasodott, a házas termékenység Magyarország egyes részein a gazdasági fejlődés alacsonyabb szintjén korábban kezdett csökkenni, mint Nyugat-Európa legtöbb részén, kivéve Franciaországot, a halandóság nem volt lényegesen rosszabb a 18. század végén, mint Nyugat-Európában, de nem javult a 19. század utolsó negyedéig. Az egyik lényeges tényező, amely a háztartásszerkezetet és valószínűleg a demográfiai viselkedést is befolyásolta, a népesség sűrűségének növekedése volt, amelyet a népesség 18. századi gyors növekedési üteme okozott. Ennek következtében föld szűke állt elő , legalábbis az ország nagyobb népsűrűségű 13 ANDORRA 2001, 254. 14 Sok területről vannak olyan adatok, hogy a gazdasági terjeszkedési lehetőségek megnövekedésekor a háztartások nagysága csökkent és ritkábbá vált a többcsaládos háztartás, viszont a gazdasági terjeszkedés lehetőségeinek lezárulása a többcsaládos háztartások kialakulása irányában hatott. így amikor a Németalföldön a 18. században új területeket vettek mezőgazdasági művelésbe, sok nőtlen nem-örökös férfi megházasodott és szülei háztartásából elköltözve új gazdaságot alapított. (PETERSEN 1960.) A Zürich környéki hegyvidéken a házi textilipar kialakulásának (BERKNER 1972.), Írországban a burgonya bevezetésének (CONNELL 1950.) volt ilyen hatása. Dél-Franciaországban viszont a 17. századi gazdasági depresszió patriarchális összetett családok kialakulásához vezetett (LE ROY LADURIE 1966.). SABEAN(1974) pedig a 16. századi német parasztháború okai között említi meg azt, hogy a gazdasági depresszió következtében az osztatlan öröklés rendszere nagy feszültségeket teremtett egyrészt az örökösökből kialakuló birtokos jobbágyok, másrészt az öröklésből kimaradtak között, mivel az utóbbiak sem új gazdaságot alapítani, sem városokba vándorolni és ott munkaalkalmat találni nem tudtak. A különböző 301
