Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Lovas Csilla: A Garay-kultusz

Garaj[sic] Arven'javára K: E." Valószínűleg Losonc városában összegyűlt adományból készítették/ Egy összegzés szerint Garay árvái számára a nemzet adakozásából 10.000 frt gyűlt össze . ami igen jelentős összeg volt a maga korában. A sajtó 1854 májusában a Garay síremlék felállítására indított útjára újabb adakozást. Szilágyi Virgil és Vas Gereben által szerkesztett Budapesti Viszhang első számában megemlékezett Garayról . A cikk mottójául Kölcsey: Kazinczy felett című verséből idéz: „Emléktelen sírja fölött díszlik a virágbokor, midőn már sem illat, sem árnyék nem enyhítheti az égő fájdalmat, minek gyötrelmei közt elhamvadott. " „Látogassuk meg sírját a kedves halottaknak!" kezdte a cikkét, majd felidézte Kazinczyt, Czakót, kinek itthon és Kerényi Frigyest, kinek Amerikában már feledésbe merült a sírja, Nagy Ignáczot és végül Garayt, akik mind a nemzet megbecsülését jelző síremlék nélkül nyugodnak. Kifejti, hogy egy nép nem lehet naggyá, ha nem független erőteljes irodalmára támaszkodik, és reménykedik, hogy eljön a kor, amikor az irodalmárok még életükben megkapják az őket megillető elismerést. Addig pedig marad a részvét, melyet a sokat szenvedett költő családjának sorsa fakasztott. Garay „gyermekei a nép árváivá lettének. A puszták lakói épen úgy mint a falvak városokéi vetélkedve vitték a közrészvét engesztelő áldozatát a szenvedés oltárára, csak a paloták vígságát nem zavarta meg elhunytának híre, csak a szőnyeges termek lakói nem érezték a veszteség fájdalmait. Érzéketlenek maradtak most is, mint mindenkor; minden iránt, mi nemzetnek, mi a hazának tulajdona!" Szász Károly 1854-es Garay című versében a nemzet lelkiismeret-furdalását próbálta meg felkelteni és a sírkő felállítását szorgalmazza: „ Ti nem hallátok meg dalát, / Hisz köztetek ő éhezett? /Ah, egy sírkövet legalcibb, /Ha nem adatok kenyeret... " 1855 májusában a Divatcsarnokban Császár Ferenc tudósított a Garay síremlék helyzetéről, az összegyűlt csekély 110 pft-ról, mellyel felkereste Gerenday Antalt, a korabeli szóhasználattal szobrásznak mondott, hazafias érzelmű, s jó üzleti érzékkel megáldott kereskedőt, aki a saját költségén készíti el a síremléket, az összegyűlt pénzt pedig Garay műveinek kiadására ajánlja fel . Gerenday készítette két évvel korábban Kisfaludy Károly síremlékét, illetve a 50-es évektől a nemzeti érzelmű művészértelmiség jelentős részének sírkövét is . 1855. július 8-án állították fel Garay sírkövét. Az eseményről a Divatcsarnok így ír: „Garay síremléke. Tudjuk, mikép testileg, szellemileg összeroncsolva készült és szállt Garay a sírba; özvegye, árvái, a szó legszorosabb értelmében árván maradtak! S íme eljött a magyar nép sajátjaivá fogadd költője árváit, és nemesen gondoskodott rólok, hogy megóva legyenek a szükségtől. " [...] F. évjúl. 8-án már állott a sírkő. [...] Júniusban Schodelné sírja fölé emelt márványt a júliusban Garayé fölé emléket Gerenday." A Vasárnapi Újság Garay életrajzát, arcképét és a sírkő rajzát is közölte ez alkalomból. „Garay János sírköve szép hamuszín márványból készült, másfél ölnyi magas lobor (pyramis) talapzata göröngyös szikla , tetejét lant ékesíti Elöl ezen felirat olvasható aranybetükkel: „Garay János hamvainak tisztelői", alább egy jl A szobrocska történetére egyelőre csak következtetni tudunk még nem találtunk róla korabeli híradást. A szobor jelenlegi lelőhelye ismeretlen, csak az 1970-es években egy Garay kiállításhoz készült fényképről ismerjük. 38 BODNÁR 1898. 119. j9 Budapesti Viszhang, 1854. máj. 7. 1 sz. „Ne feledjétek egy Kazinczy nevét, ki félszázadon túl küzdött, javított, épített szent hivatásérzettel, a jutalomnak minden reménye nélkül; - induljatok egy Czakó sírjának fölkeresésére, s érezzetek bút, keserű fájdalmat, midőn e viharos kebel nyughelyét már nem tudja megmutatni senki, - röpítsetek egy sóhajt, a messze tengeren túlra hol egy kedélyben megtört Kerényinek sírját idegen népek közt őserdők vad árnyai födik, és ha még eltekintetek az élők közt legjobb íróink sorsa helyzetén, menjetek aztán s megállván szent kegyelettel gondolkozzatok a göröngy fölött, mely egy Nagy Ignácznak egy Garaynak örök álmát őrzi. " 40 Szegzárd Emléklap az 1881. szeptember 4-iki Garay-ünnepély alkalmából, A Garay-szoboralap javára 3 o. 1855. máj. 15. Divatcsarnok 27. sz. 337-338. : „Chonda Károly úr, meleg keblű hazánkfia, azon 50 pftot, melyet hozzám, mint Tavaszi lombok czím alatt újabban kiadott füzérének tiszta jövedelmét, beküldött megdicsőült Garaynk síremlékének költségei fedezésére ajánlja föl. Köszönet érte az irodalom érdekében is valóban egy-egy nemesb czélra nem szentelhetné e szép ajándokát! egyúttal jelentem, a mikép a síremlék készülőben; s annak idején rajzát is remélem közölhetni, ezen 50 pfttal s a Simonffy K. úr által hozzám jutott czeglédi küldeménnyel együtt, mely 60 pftot tőn, eddigelé 110 pft van e czélra a budai takarék pénztárba általam letéve. (Pest, 1855. máj. 12. Császár)" Vasárnapi Újság 1855. aug. 29., 268-269. „Legelőször Czegléden tartalék Simonffy Kálmán indítványára hangversen és táncz mulatság a sírkő felemelésére, majd másfelől is érkeztek küldemények. [...] Midőn 100 és egynehány forint együtt volt Császár elment Gerenday szobrász hazánkfiához, közölte vele a szándékát és a csekély összeget. Gerenday pedig nem várta míg több pénz. mutatnak neki, hanem hozzá látott a munkához s múlt hónapban fel is állította a drága hamvak fölött a szép emlékkövet, a takarékpénztárba betett pénzt pedig átengedé az. özvegynek, hogy férjének ki nem nyomtatott munkáira fordítaná. " 43 KEMÉNY 1983. 44 Divatcsarnok, 1855. aug. 5. 43. sz. 841-844. 29