Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Gaál Attila: Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében

legömbölyített, egyetlen példány (6. sz.) kivételével, melyen a szárvég a nyak szögletességét követően csillag alakú. Ezek a pipák jól előkészített agyagból, megfelelő hőfokon a vörös különböző árnyalatára égetettek. Felületük a „kavicsoláshoz" hasonló technológiával, de nyilván más segédeszközzel (talán fa, vagy csont lapocskával ) fényesre és tömörre fényezett. Ezek között három 10 szirmú rozettával bepecsételt töredék (9, 10, 11. sz.) is előfordul, melyek talán helyi, vagy közeli műhely termékei lehetnek, mert párhuzamukkal, - ez természetesen a bevezetőkben említettekből is adódhat, - eddig még nem találkoztunk. A következő változatot az ugyancsak hosszú nyakú, de már hengeres kelyhű és nagyjából hengeres nyakú pipák képviselik. Mindegyiknél megtalálható a nyak felső részének síkolása, és az előző csoporttal megegyező belapítás, amely a nyak alsó részének fej felőli végén található. (21, 22, 23. sz.) E két csoport között azonban egy átmeneti változatot is találtunk, melyek jellemzője az, hogy míg a kehely már hengeres, addig a nyak még szögletes kialakítású. (Ez utóbbiak között egy rendhagyó példány is található, mely minden vonatkozásában tipikus, kivéve matt, fénytelen, szürkésbarna színét. (24. sz.) Valószínűleg rosszul kezelt - talán nem simított és tömörített -, és nem a megfelelő hőfokon égetett.) Fenti „átmeneti" típusnál fordított példákat is találtunk (25. 26. sz.). A simítással fényezett nyak hengeres (némi felső síkolással), a nyak fejfelőli vége belapított, a tűztér kelyhe pedig még szögletes. (Ide soroltunk a szépen kidolgozott nyolc szögletű (42. sz.) fej-kehely töredéket is, melynek anyaga és felülete csontszínű, és a fej alján sincs besimítás, csak két, elől összefutó plasztikus mélyedés. Úgy véljük, hogy a vörös, polírozott alaptípus másolata.) Van még három fej-kehely töredékünk, melyek egyértelműen e két utóbbi változat valamelyikéhez tartoznak, de közelebbi besorolásuk nem lehetséges. Kelyhük ugyanis hengeres, de a nyaknak még csak csonkja sem maradt meg. (17,18,19. sz.) Három olyan hosszúnyakú mázatlan, vörös (vöröses) színű pipánk is van, mely változatokat csak az itt közölt egy-egy darab képviseli: Egy ép nyakú és teljes kehelyprofillal megmaradt példány (33. sz.), melynek tűztér-kelyhe felfelé szűkülően hengeres, nyaka ugyancsak hengeres. Szárvége csaknem függőlegesen levágott, kiszélesedést nem mutat. Fejrésze lapos, tányér alakú. Ennek ellenére a nyak fejvégi részén egy, - a korábbi, félgömbfejű változatoknál általános - belapítást képeztek. A nyak szárvégi felső részén 0,5 cm-es, nyolcküllős, kör alakú bepecsételés van. Tekintve, hogy ez a számunkra párhuzam nélküli darab a várfeltárás során, egy XVII. századi, hulladékkal feltöltött gödörből került elő (26/E gödör.), datálása biztos. A készítés helyét illetően talán a bepecsételt jel nyújthat majd némi támpontot. Szintén lapos fejjel készült a 23. sz., igényes kivitelezésű pipa, melynél még az is jól látható, hogy míg a nyakat hosszanti irányban simították és polírozták, addig a nyak szárvégét a szárnyílástól mért 1,2 cm szélességben haránt irányú, körbeforgatásos eljárással alakították ki. Zavarba ejtő a harmadik pipánk, mely ugyancsak a várásatás idején került elő, de nem a vár területéről, hanem a Sió hullámterének 1979-ben végzett rendezése során feltárt hódoltságkori rétegből. (27. sz.) Ez a sárgásvörös színű, fényezetlen, kicsit krétásan puha anyagú pipa lerövidült szárával, a nyak valamint a tűztér (fej és kehely) egymáshoz viszonyítva igen kis szöget bezáró helyzetével már a következő csoport jegyeit idézi. Hatszögletű kelyhe, markáns, hatszögletű nyaka azonban a legkorábbi szögletes típusra emlékeztet. Ennek ismét ellentmond azonban a nyak legalsó, a félgömbalakú fej elejéig belapítás nélkül előrefutó bordája. A szárvég határozott, hatszögletű gömbvége ugyancsak szokatlan. Meg kell említenünk még a vörös, mázatlan pipák egy részén található „bütykök" kérdését is. Az ismertetett darabok közül 8 esetben találtunk bütyköt a fej jobb oldalán, 3 esetben a bal oldalon és egy példánynál (18. sz.)a nyak (!) jobb oldalán. Három esetben (8, 19, 24. sz.) a bütyök és az abból lefelé, a fej készélesedő felső pereme felé kiinduló borda a tűztér kelyhén található. Ez utóbbiak egyetlen párhuzamát az egri vár 1967-ben közölt néhány pipája között találtunk meg. Értékelésére azonban mostanáig még nem került sor, noha meggyőződésünk, hogy a fej oldalán (és egy példányunkon a nyak oldalán) lévő bütykök és ez utóbbi plasztikus alakzatok ugyanazt a célt szolgálták. Abban egyet érthetünk Kovács Bélával, hogy szerepük nem díszítő, hiszen olykor határozottak és plasztikusak, máskor azonban elnyomódottak, kicsik, Ez alól a 2. sz. példány kivétel, mely túlégetett, klinkeres jellegű. 16 Általában hétszögletű a nyak kialakítása, de egy kilencszögletű is van közöttük.(13. sz.) 17 Negyedik ilyen a 25. sz. hengeres kelyhű és nyakú példány, melynél csak egy 0,6 cm-es borda-indítás maradt meg. 262