Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Gaál Attila: Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében
alig észrevehetőek. Az viszont, hogy ezeket az apró felületi kiemelkedéseket a jobb kézbentartás - vagy mint azt Tomka Gábor feltételezi 19 a jobb hőelvezetés - miatt készítették, nehezen fogadható el, hiszen ezek a legjobb esetben is csak 3x5mm-es kiemelkedések a durva katonai kéz számára nem is érzékelhetőek igazán, hőelvezetést adó felületük pedig a fej és a kehely felületéhez viszonyítva igazán elhanyagolható. Nem zárható ki, hogy a jobb és bal oldalon, illetve esetünkben a nyakon elhelyezett bütyök, a bütyök és borda szerű vonal kombinációja, és talán még a 3. és 33. sz. példányok bepecsételt rozettája is az egyes műhelyek megkülönböztető jele volt. Vörös, mázatlan pipáink, legkésőbbinek látszó csoportjába öt, nem is igazán vörös, inkább sárgásvörös példány tartozik. Ebből egy pipa ép, sérülésmentes, négynél pedig a tűztér kelyhe hiányzik részben, vagy egészben. Legerősebben fényezett az ép, 29. sz. példány, míg a 30. sz. darabon ennek csak nyomai láthatók. Valamennyi hengeres kehellyel és szárnyílásánál többé-kevésbé hangsúlyos, gömbölyített nyakvéggel készült. A fej és a kehely által együttesen alkotott első résszel a nyak erős hegyesszögben találkozik, a félgömbalakú fejet a nyak alsó részének a fej első pereméig felívelő, belapítás nélküli, egyre keskenyedő meghosszabbítása osztja ketté. (Jól látszik ez a 30. sz. pipa felső, valamint a 31, 32. sz. alsó fotóján.) A pipák nyakát hosszanti irányú simítással fényezték, két darabon azonban jól látszik a nyakvég körkörös, haránt irányú megmunkálásának nyoma is. Végezetül még egy pipát soroltunk ebbe a csoportba, noha sárgás-fehér anyaga alapján már inkább a későbbiekhez tartozhatna. (43. sz.) A hosszú nyakú mázatlan pipa nyaka és szárvége azonban a korábbi vörös pipák egyik változatához hasonlóan nyolcszögletű, szárvége ugyancsak nyolcszögletűén csillag alakú. A fej alsó része azonban lapított és erős szögben megtörik felfelé. Ebben erős hasonlóságot mutat egy 21 Tomka Gábor által a XVII. század közepére datált - vörös anyagú pipával. Sajnos példányunk felszíni szórvány, melynek további érdekessége, hogy két összeillő darabja három év eltéréssel került begyűjtésre. 18 KOVÁCS 1963, 240. 19 TOMKA 2000a, 31. 20 Megnyugtató eredményre azonban, csak egy több száz példány típusjegyeit összevető, kiterjedt vizsgálat eredményezhet majd. 21 TOMKA 2000a, 29. l.t. 2. 263
