Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Gaál Attila: Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében

stb. jellegzetesen későbbi, kétségtelenül török hatású, de magyar műhelyekből származtatható darabok. Más, XVIII-XIX. századi kerámiával keltezett lelőhelyeken ugyanakkor környékünkön is felbukkannak ezek a jellegzetes pipaformák. További 6 db itt ismertetésre kerülő pipa a simontornyai várkiállítás török termében került kiállításra , gyűjteményünk többi török cseréppipája azonban véletlenszerű lelet, melyek szántáson, szőlőben, kertben, általában mezőgazdasági munkák során kerültek elő. A dolog természetéből adódóan ez utóbbiak az épebbek, vagy csak alig sérültek, hiszen találóik számára ezek felismerhetőbbek voltak a töredékeknél. Az alábbiakban lehetőleg a főbb tipológiai csoportoknak megfelelően, de folyamatos számozással ismertetjük a gyűjtemény egyes darabjait. A leírásokhoz fekete-fehér fotókat mellékelünk, a hátul lévő színes összesítő táblán pedig a leírások sorszámával látjuk el azt egyes darabokat. Vörös agyagú, mázatlan pipák A sötétvörös, téglavörös, sárgásvörös színű mázatlan pipák és kisebb nagyobb töredékek mind a Jenipalánki török palánkvár feltárásából, vagy a területen végzett felszíni gyűjtésből származnak. Ide soroltuk a fentebb említett „holland jellegű" töredéket is. (1. sz.) Bár típusa alapján a sorban elsőnek soroltuk, korántsem biztos, hogy ez a legkorábbi a bemutatott pipák közül. Érdekessége ugyanis ennek a darabnak, hogy színe vörös, szemben a Tomka Gábor által eddig ismert „fehér, csontszínű, szürke" változatoktól, s lehet, hogy csupán véletlen, de anyagát, színét, törésfelületének rosszul kiégetett szürke rétegét tekintve igen nagy hasonlóságot mutat a vörös, felületükön csaknem piros földfesték nyomait viselő pipák egy másik csoportjával (34-40. sz.), melyeket Kovács Béla a „vegyes típusú pipák" II. csoportjába sorolt, úgy vélve, hogy a török pipák utánzatai. Ha pedig ez az anyagon, színen és gyenge technikai kivitelen alapuló hasonlóságkeresés megállná a helyét, az azt jelenthetné, hogy az itt bemutatott nyolc töredék (1. és 34-40. sz. példányok) a magyarországi (talán közel-helyi) pipakészítés azon korai szakaszából származtathatók, amikor még nyugati és török pipákat egyaránt másoltak - meglehetősen gyenge kivitelezés mellett. Érdekesség és párhuzamkeresés céljából feltétlen megemlítendő még, hogy ezeken az igen rövid nyakú, öblös fejű pipákon - a 34. sz. és a csak anyaga alapján idesorolt 38. sz. kivételével - egyaránt megtaláltuk a nyak középrészén lévő plasztikus gyűrűt, a 34, 35, 36, 40 sz. darabokon pedig a nyak alján, a szárvégtől a fej felé indított belapítást. Egységes még az a jellegzetességük is, hogy bár hengeresnek látszanak, megfigyelhető, kitapintható nyakrészükön a gyenge szögletesség, ami ugyancsak a török pipák egy részének sajátossága. Mindkét említett jellegzetesség megtalálható a bütykös és a rovátkolt szárvégű változatokon is, így azok között nem időbeni, csupán technológiai eltérést látunk. Minden kétséget kizáróan török eredetűnek tartjuk a mázatlan, vörös anyagú pipák ez után következő, félgömbalakú fejjel készült csoportját. Ezek tűztere és nyak kialakítása igen változatos formákat mutat, ami egyaránt jelenthet időbeni fejlődést, de jelentheti az egyes műhelyek közti különbözőséget is. A félgömbalakú fejjel készített, hosszú nyakú vörös pipáknál a vár életének nagyjából 90 évén belül kronológiát nem tudtunk megállapítani, de az bizonyosnak látszik - mint azt az említett szerzők is feltételezték -, hogy legkorábbinak a szögletes nyakú és szögletes kelyhű példányokat tekinthetjük. Nyakuk és fejük a derékszöghez közeli hegyesszöget zár be. Nyakuk szárvége egyszerű, kiszélesedés nélkül 10 A magyar típusú pipák mintázatára nézve lásd még: KOVÁCS 1963, 252, 253. 11 Mindössze Mészáros Gyula felszíni gyűjtéséből ismerünk egy ilyen késői darabot, ám az akár a mezőgazdasági müvelés során is odakerülhetett, csakúgy mint több más későbbi eredetű apró tárgy. (Az, hogy ezek a pipák csaknem teljesen hiányoznak a palánkvár területéről nehezen magyarázható, hiszen a harmincados hivatal és tiszttartóság itteni, 1703-ig tartó működéséről korábban szóltunk. Lehetséges, hogy hiányuk annak tudható be, hogy az igen mostoha körülmények között tengődő hivatal úgyszólván csak egy fővel működött.) 12 Az egyértelműen török, illetve török hatású pipák az 1970-es évek elején készült várkiállításon, az onnan előkerült leletek között szerepelnek, ám jelen munkánk készítése során egyre inkább arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem Simontornyáról származnak. Ezt támasztja alá korai leltári számuk is. Nagyon valószínű, hogy a kiállítást rendező Lócsy Erzsébet más magyarországi gyűjteményből kölcsönözte ezeket a tárgyakat. Eredetüket a későbbiekben feltétlenül tisztázni kívánjuk, ám közlésüket - fentiek megjegyzése mellett - így is fontosnak tartottuk. 13 TOMKA 2000a, 28. 14 KOVÁCS 1963, 246. és III. tábla 14. Mivel a kívánt vörös színt nem tudták elérni, ezeknek a rosszul kiégett pipáknak a felületét véleményünk szerint - vörös földfeslékkel színezték. 261