Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Gaál Attila: Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében

Gaál Attila Hódoltságkori cseréppipák a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményében A dohány és az abba kevert kábító hatású füstölnivalók élvezetének kétségkívül leggyakrabban előkerülő, egyszersmind igen látványos emlékei a különböző cseréppipák. A hódoltságkori települések, várak területéről sok ezer töredékes, ám viszonylag kevés ép pipát tartanak nyilván régészeti gyűjteményeink. Többségük sokáig közöletlen volt, vagy legjobb esetben is csak az egyéb leletek melletti szűkszavú leírásuk jelent meg. A kérdés iránt érdeklődő hosszú ideig, - 1963-tól egészen 2000-ig - szinte csak Kovács Béla alapvető munkáját vehette kézbe, mellyel a szerző az egri vár feltárásából származó nagyszámú pipa tipológiai feldolgozásával végzett úttörő munkát.

1 Részben erre támaszkodhatott Tomka Gábor is a régészeti feltárásokból származó XVII-XVIII. századi cseréppipák típusait ismertető - ugyancsak hiánypótlónak értékelhető - munkájában, mely a Magyar Nemzeti Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum közös kiállításához kapcsolódó kötet egyik igen értékes tanulmánya. Munkája 24. sz. jegyzetében - bár bevallottan a teljesség igénye nélkül -, gondosan összegyűjtve adta közre az addig közölt, esetenként közöletlen cseréppipa leletek bibliográfiai adatait. így ezek ismétlésétől most eltekintünk.

3 A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum cseréppipáinak ismertetésénél igyekszünk ugyanakkor felhasználni említett két szerző tipológiai javaslatait, még akkor is, ha már most világosan látható, hogy e téren további finomításokra, ahhoz pedig jól datálható újabb leletekre lesz szükség. Előre kell bocsátanunk, hogy ennek a várakozásnak az itt közölt tárgyak sem felelnek meg maradéktalanul. Jelentős hányaduk sajnos nem feltárásból származik, hanem azokból a felszíni gyűjtésekből, melyeket több éven keresztül végeztünk Mészáros Gyula múzeumigazgató vezetésével a Szekszárdtól északra fekvő Jeni Palánk török palánkvár és az ahhoz tartozó kis település területén: Az ugyanezen lelőhelyről származó cseréppipák másik nagyobb csoportja már az 1975-ben megkezdődött várfeltárás során került elő.

5 Sajnos, az intenzív talajművelés a palánkvár 20. századunk közepére már amúgy is csak alig észrevehető kiemelkedését is egyre inkább elegyengette és a mélyszántó ekék a vár jelentős részén az egykori járószint alá is behatoltak. Az 1596-ben épült Újpalánk váráról Ottendorf Henrik és Evlija Cselebi is említést tett egyidejű útleírásában.

6 Cselebi azt is fontosnak tartotta leírni, hogy a vár „oszmánli építkezés", s hogy azt Eger meghódítója, Mohammed khán (III. Mehmet szultán) emeltette a Sárvízen lévő húszívű fahíd védelmére. A várban tíz ház, egy dsámi és tíz ágyú érdemelt említést, valamint az, hogy százfőnyi helyőrsége a szekszárdi vár katonaságával együtt kapta a fizetését. A váron kívül a Sárvízen átvezető fahídnál kisebb őrhely volt, melynél Cselebi idején ( és információi szerint!) egy aga felügyelete mellett csupán a bort vámolták meg, a többi árut azonban nem. A váron kívül -jól elkülönülve a közelben lévő Szent Miklós és Szerdahely magyar falvaktól - csupán egy apró település húzódott meg, melyet a vár - a leletek tanúsága szerint délszláv 1 KOVÁCS 1963, 235-262., KOVÁCS 1967, 104-107. 2 TOMKA 2000a, 25-32. 3 Bár jelenleg kitűzött időhatárunkon kívül esik, de az érdeklődők számára megemlítjük, hogy az 1970-es évek elején Bonyhádon szennyvízcsatornák fektetésénél, egy műhely selejtgödrének átmetszése során mintegy 610 darab, gyakran márványozott anyagú, különböző díszítésű és színű cseréppipa töredék került elő. A helyszínen leletmentést, illetve feltárást sem akkor, sem azóta nem végeztek. A töredékek a WMM Néprajzi Gyűjteményében tanulmányozhatók. (A lelet első feldolgozását Nagy Zoltán végezte el. Az átvizsgált anyagban mindössze 2 db figurális díszítésű darabolt talált. Bepecsételés 261 db-on volt. NAGY 2001, 73., CXXVII. tábla.) 4 1960-tól 1975-ig - a vár feltárásának kezdetéig - végeztünk itt terepbejárásokat az őszi és tavaszi szántások után, melyek során igen nagy mennyiségű hódoltságkori „török" tárgy és tárgytöredék került begyűjtésre. Ez egyszersmind a terület egyre erősebb lekopását is jelezte, ami a feltárás során be is bizonyosodott. 5 Ekkor már a Megyei Kórház tulajdonában volt a terület, melyen nagyüzemi módszerekkel termeltek - és termelnek ma is - általában búzát és kukoricát évenkénti váltásban. 6 HERMANN 1943,49. 259