Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Kovács Sándor Iván: Takács Mária: Illyés Gyula könyvtára, I–II.
áldozatos munkájáért. Most 591 lapnyi a katalógus: 3088 kötetet tartalmaz, 1840 szerzőt nevez meg és 580 dedikációt találunk benne. Ez a kötet is letehetetlen; nincs az a dormicum, amitől elaludnánk, ha olvasni kezdjük. Tele van rendkívül érdekes dokumentumokkal: Illyés autográf bejegyzéseivel mindenekelőtt, közülük nem egy mü-értékü. Ki-ki eredményesen böngészhet benne, hiszen legalább harminc nyelvű a világirodalmi hányad. „A lépcsőházban elhelyezett kötetek bibliográfiája" pedig egyenesen kincsesbánya. Itt vannak az általános lexikonok, szótárak, repertóriumok; itt a kultúrtörténet, a néprajz, a nyelvészet, a szépirodalom, a természettudomány, a térképanyag és a történelmi művek gyűjteménye. Domokos Mátyás a szekszárdi Illyés-konferencián és a kecskeméti Forrás Illyés-számában bemutatta már a Bányászati Múzeum igazgatójának kérését, azt az óhajt, hogy Illyés írja meg és küldje el A bányászat a magyar irodalomban című antológiának ifjúkora franciaországi bányászemlékeit. És Illyés a felkérésnek eleget is tett. Most arra a levélre lapozhatunk rá az Illyés-könyvtár Vásártörténet: Hídivásár című kötetében (1976), amelyet a debreceni Vörös Hadsereg útjáról küldtek „Illyés elvtársnak" az ún. „Hídivásár újabb megrendezésének 10. esztendős jubileumi évfordulója alkalmából". Hídi vásár című nagy hatású versét Illyés még 1942-ben írta (a Magyar Csillagban jelent meg); biztosan válaszolt a debrecenieknek. Amit most mutatványként kiemelünk az Illyés Gyula könyvtára II. kötetéből: Goethe- és Hölderlinford ításpróba. A magyar költők legjobbjai próbálkoztak és kísérleteznek az epigram mányi sűrítések (a Hälfte des Lebens és az Über allen Gipfeln) magyar változataival. Illyés Gyula sem tudott ellenállni a kihívásnak. Amikor megkapta Keresztury Dezsőtől a Német költők antológiáját (1963), mit sem törődött a kedves klapancia-dedikációval („A germánságot bár joggal utálja, / ne vesse tűzbe az egészet. / Szolgáljon a könyv szíves okulásra: mi benne van, nem kis költészet. / A szembenézőnek szeretettel: a szerkesztő Bp. 1964. III 13."), hanem megküzdött Goethe és Hölderlin mesterműveivel. A fordítás-nekifutásokat Illyés egy fehér és egy sárguló papírlapon, autográf ceruzaírással rögzítette. Aztán a papírlapokra rácsukta a német antológia fedelét. Takács Mária szabadította ki őket: Geothe [!] A vándor esti dala Fönn a hegy csúcs mind már a csönddé. lent egy lomb nem himbál többé Egy pici nesz s elhallgat a fán a madárka, várj, nincs sok hátra, te is pihensz. Hölderlin [ÍJ Sárga körték és csipke bogyók özönével csüng a tóra táj, S hattyúk, ti megszelidültek csók mámor után fürdetitek fejetek áldott hűvösség habjaiba. Jaj, hol lelek én, téljöttén virágokat, napsugarat, árnyék-játékot a földön? Állnak ridegen, némán a falak s csak a kémény bádog zászlaja sír. (2J Sárga körték és csipke bogyók özönével csüng a tóra táj, S hattyúk, ti Csók-mámorom után édesen megkezesültek megszelidültek Mártjátok fejetek áldott, hűvösség habjaiban Jaj, hol lelek én, tél jöttén virágokat, napsugarat, fény-árnyékot a földön játékot Állnak ridegen, némán a falak s csak kémény bádog zászlaja, sír 16
