Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Kovács Sándor Iván: Takács Mária: Illyés Gyula könyvtára, I–II.
És ez, Vas István „sans phrase" dedikált verseskötete mellé téve (V 54/3): „Ki él még és már ki halott megint? Különös demokrácia szerint rabszolgaként is uralkodhatok Amióta, emlékezet, száműztelek birodalmamból, és van-t és volt-ot összekeverek. ízlelnem adatott az örök élet varázsitalát Mámoros királyi kedvvel vagyok, hogy kegyes lehetek, sose ellenség, mindig jóbarát" Külön tanulmányt érdemelne Illyés Gyuláné figyelmes olvasatának megannyi nyoma. Előszeretettel tanulmányozta és glosszázta kortársai emlékiratait: József Jolánt (J83/1), Vágó Mártát (V 17: például: „Illyés kijelentette, hogy ö az idősebb, először ő fog felolvasni"; margójegyzet: „utálta verseit felolvasni!"; Gyertyán Ervin József Attila-tanulmányát (G 82), Németh Andor József Attila-könyvét (N 50/2), és persze Szántó Juditot (SZ 30): „feleségem" - ezt aláhúzza, és mellé írja a margóra: „nem így emlékszem"! Az Illyésnek dedikált tengernyi kötet közül tekintsünk bele Babits Mihály dedikációiba: „Illyés Gyuszinak szeretettel XXX. születésnapjára Babits Mihály" (1932. nov. 2. [1932. nov. 2. [B 11/6); „Illyés Gyulának (aki nélkül ez a könyv hol volna még!...) sok, nagy szeretettel Babits Mihály" (B 11/18). Amaz A gólyakalifa, emez a Versenyt az esztendőkkel! ajánlása. Babits sorai a legmagasabb dedikáció-protokollt jelentik, és a legemberibb, legbarátibb, testvéri gesztusok. Az írók a két háború között (1941; B 11/9) szintén őriz egy bájos Illyés-rögtönzést: Ez a kisgyermek még tatár, Abroszt leránt, lábbal tipor. Akik Illyésnek dedikálnak, olykor kezüket-lábukat törik, hogy ajánló szövegük figyelmet keltsen. Egyikőjük franciául dedikál, de a zöld tintával írt egymás alatti sorokat egyéb tintaszínekkel folytatja: „A hatodik, hetedik sorban kiemelés piros tintával. A kilencedik, tizedik sor kék tintával. Majd két sor ismét zölddel." (B 14/5) A színes tintás dedikáció a zöld tintát kedvelő Kosztolányit utánozza. (Ad vocem Kosztolányi: Illyés birtokolt egy dedikált-Kosztolányit: A bús férfi panaszai; természetesen zöld tintával ajánlva: „Karinthynak szeretettel Kosztolányi Dezső Budapest, 1924." K 74/5.) Az Illyés Gyula könyvtára letehetetlen könyv, olvasása, lapozgatása gyönyörű foglalatosság. Valamilyen módon mindnyájan benne vagyunk ebben az „enciklopédiában"; akármelyik figyelmes olvasó lelhet a katalógusban személyesen is érdekeset, fontosat. A következő kötet névmutatója remélhetőleg kiterjeszkedik az I. kötet teljes névanyagára is, hiszen egy összesítő névmutató rendkívül megkönnyítené mind a kutatói, mind az olvasói használatot. Réz Pál pl. dedikálta Illyésnek egy Kosztolányi-kiadását 1958-ban, de ez a névmutató logikája szerint a Kosztolányi név alá kerül (K 74/7), ily módon csak Kosztolányi aranylik a nevek ábécéjében. Réz akkor kerülhetne bele, ha szerzői névvel szerepelne. Biztosan felbukkan majd később, de most is szolidárisak vagyunk vele, mert teljes mutatóval a könyv is teljesebb, sokrétűbben használhatóbb volna. Megjelent az Illyés Gyula könyvtára II. kötete, ezt is a Wosinsky Mór Megyei Múzeum adta ki (Szekszárd, 2002). Takács Mária bevégezhetetlen vállalkozása mégiscsak jó ütemben halad. Aldassék 1 A szövegek közlése sajátos tipográfiát és filológiát mutat. Minden idézet kurzív, a kihagyások jelzésének három pontja nincs szögletes zárójelek között, az olvasható áthúzások < > jelölés helyett vonallal áthúzottak (az aláhúzások talán kurziválást jelentenek). - A három idézetben e sorok írója tett ki néhány vesszőt és pontot a jobb olvashatóság végett. 15
