Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)

Kovács Sándor Iván: Takács Mária: Illyés Gyula könyvtára, I–II.

Az Illyés-könyvtárnak ez a még 1999-ben megjelent I. kötete (kiadója a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum, lektorai Horák Mari, Illyés Mária, szerkesztője: Gaál Attila megyei múzeumigazgató) „csak a könyvtárszoba magyar anyagát" szerepelteti: „2626 kötetében 1711 ajánlás olvasható, összesen 971 szerzőtől ebből 101 nő" A 101 nő az én kurziválásom: „Ditirambus a nőkhöz" - hiszen a technikai szerkesztő is, a fotós is az (Hadikfalvi Anita, Molnár Edit). Mire mennénk nélkülük; Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra nélkül megépülhetett volna-e a kétszintes, majd tetőtérkönyvtárral bővített Józsefhegyi Parnasszus? Ahogy Takács Mária írja: „ Végleges lakhelyük 1942-töl, a Flóra szüleivel és testvéreivel közösen épített kétszintes ház, ahol három-négy család, több generáció lakott együtt. Ebben a fészekben közel fél évszázadon át háborítatlanul gyarapíthatták a XX. századi irodalom egyik jelentős magánbibliotékáját. A költő és Flóra, az elválaszthatatlan pár, a könyvek dedikációiban is szinte mindig együtt szerepelnek. 1983 áprilisa után is folyamatosan érkeztek újabb és újabb könyvek, amelyeket a feleségnek ajánlottak, Illyés Gyula emlékét idézve. Ezek a kötetek is szorosan a gyűjtemény egységéhez tartoznak. " Az Illyés-könyvtár kötetei, dedikációi és autográf kéziratai, a könyvküldők által írt levelekkel együtt, a XX. század különleges értékű forrásgyűjteményévé avatják az Illyés birtokolta könyvek jegyzékének már ezt az I. kötetét is. Takács Mária áldozatos katalógusából egy csomó ismeretlen, a nyilvánosság elé tárt irodalmi művel, a legkülönfélébb dokumentummal gazdagodtunk. Mindenekelőtt Illyés szövegei fontosak. Például ez, amit Devecseri Gábor-Karinthy Gábor könyvébe jegyzett (D 59/4): „Az emberek átlag 40-50 éves korukban írják meg gyermekkorukat és akkori érzéseiket. Naivak Milyen hamis kép ez! Az én ifjúságomat, 15 éves koromat, mikor csizmásan járkáltam feneketlen, vidéki sárban a baromistállók között, azzal az egyetlen szóval lehetne jellemezni: Schopenhauer. Öt olvastam... vele voltam tele. Az ifjúságot óvni szokás az irodalomtól, csalódás, gond stb. stb. Én biztatnám őket." Vagy ez, Arany Jánosról, egy Nemes Nagy Ágnes-kötetbe tett meghívó hátlapján (N 46/4): „Arany Kelet és nyugat bajvívása Keveháza, - valamennyi magyar vers közül a legszájba valóbb. Nem úgy értve, hogy hangosan kell mondani. Azonnyomban forgatni kezdi a nyelv izomzatát. A nyelvérzék titkos készültségét, mint a malom; kerekét a víz és a szél. És rázza máris az egész testet" [a kézirat megszakad] 14