Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
K. Zoffmann Zsuzsanna: A Lengyeli kultúra Mórágy B. 1. temetkezési csoportjának embertani ismertetése
hogy egy másik temetkezési csoporthoz tartozott', a 82-es, csupán koponyából álló lelet pedig a feltárt szelvény határán kívül került elő. A sírok elhelyezkedése, közelségük a feltárt ásatási szelvény határaihoz főleg északkeleti és déli oldalon, kétségessé teszi a temető teljes feltártságának voltát, s a szelvényhatáron túli 82-es lelet előkerülési helye ezt a kételyt még csak megerősíti. A feltáratlan területen még felderítetlen esetleges sírok számára vonatkozólag azonban semmilyen régészeti becslés nem állt rendelkezésünkre. Az összesen eltemetett 82 egyén nem- és halálozási életkori megoszlását a 2a táblázat ismerteti, s a közölt adatok több lényeges szempontból is eltérnek a más őskori sorozatnál tapasztalt adatoktól. II. 1. Csecsemő- és kisgyermek-halandóság A 82 mórágyi eltemetett egyén között elenyészően alacsony a 0-1 éves korban meghaltak aránya (6,1 %), habár minden történeti periódusban a születés körüli időkben a legmagasabb a halandóság. Ez az arány még akkor is igen alacsony lenne, ha a hat hiányzó, és a helyszíni régészeti megfigyelés szerint ugyancsak kisgyermek korban meghaltakat is hozzászámítanánk (12,5 %), noha természetesen egy részletes embertani vizsgálat ezek között lehetséges, hogy 1 évnél idősebbeket is regisztrált volna. A mórágyihoz hasonlóan alacsony előfordulási aránnyal az összehasonlító táblázat adatai szerint (2b táblázat) csak az összevont brit neolitikus sorozat esetében találkozunk, ez azonban nem zárt temetőfeltárásból származó sorozatról lévén szó, nem tekinthető demográfiailag értékelhető adatnak. Ugyanakkor a két németországi Vonaldíszes kerámia sorozatból a szóban forgó korcsoport teljesen hiányzik. A csecsemő-kisgyermek halottak hiánya többféleképpen is magyarázható. Az egyik feltételezés szerint az újszülött halottakat egyes népek/népcsoportok már eleve nem temették a közösség temetőjébe 16 , Mórágyon azonban a területen a felnőttek sírjai közé temetett néhány ilyen korú gyermek ellentmond egy ilyen feltevésnek. Valószínűbbnek látszik Éry feltevése, amely szerint az újszülött-csecsemő halottak sekélyen megásott sírjai az élvszázadok során végbement erózió, vagy a modern korok földművelésének estek áldozatul. Elképzelhető még emellett természetesen az is, hogy e kis méretű, sekély sírgödrök, a bennük lévő apró, s így a korhadásnak inkább kitett csontokkal együtt, észrevétlenek maradtak a régészeti feltárás során. II.2. Várható élettartam és átlag életkor Az újszülött-csecsemő halottak hiánya mindenesetre ugyancsak cáfolja a sorozat komplettségére vonatkozó megállapításokat, és a demográfiai analízis eredményeit is befolyásolja, pontosabban elferdíti (3a táblázat). így például a 0-évesek várható élettartama (e x °) Mórágyon 28,3 év, vagyis aránytalanul magas, ami feltétlenül a mórágyi mintavétel hibáját jelzi. A mórágyi közösség átlag életkorának becsült értékét is erősen meghatározza a fentebb jelzett aránytalanság, s ennek köszönhető a többi sorozathoz képest igen magas mórágyi adat is (3b táblázat). A táblázat adatai a két nemre együttesen vonatkoznak. II. 3. A felnőtt halottak kor szerinti megoszlása Az Inf.I. és Inf.II. korcsoportúak magasabb halandósági gyakorisága és a Juv. korcsoportúak esetében tapasztalható, reálisnak tűnő valamivel alacsonyabb halandósági érték után, a várttal szemben feltűnően alacsony az aduitus korban meghaltak aránya (11,0 %), különösen az ezután következő maturus korcsoporthoz viszonyítva (25,6 %). Ez ismételten a temető teljes feltártságát, vagy legalábbis a temetőt használó közösségnek, a rendelkezésre álló embertani sorozat általi megfelelő reprezentáltságát kérdőjelezi meg. A maturus korcsoporthoz képest a senilis korcsoport részesedési aránya (11,0 %) a vártnak megfelelően alakul, a senilis és aduitus korcsoportúak halandósági gyakorisága azonban már a minta hibájára utal. 15 Zalai-Gaál í. szóbeli közlése. 16 SCHWIDETZKY 1959. 17 ÉRY 1967-68. 138
