Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Szőts Zoltán: Kistérségi adalékok egy kényszeremigrációs jelenség rajzához (A völgységi népességcsere 1944–1948)
a családfők, házastársak neve, és bemondás alapján a származás helye, és az érkezés éve is szerepel. x 1945ben először 163 házat koboztak el. 30 bukovinai istensegítsi székely család érkezett, 45 helyi béresnek 15 tisztviselőnek és két helyi németnek, néhány erdélyi és délvidéki menekült családnak is osztottak földet. A kitelepítés első hullámában, 1946 nyarára Bonyhádról az arra ítélteket mind kiszállították Németországba. 52 1946-ban az erdélyi menekültek jöttek nagyobb számban. 44 család erdélyi és 44 család a bukovinaiak erdélyi szórványaiból; Déváról, Csernakeresztúrról, Vajdahunyadról, Marosludasról, sőt még 8 felvidéki menekült család is érkezett. 53 Néhányan jutottak Bonyhádra is a szervezett alföldi szegényparasztokból, akik elsősorban Mórágy, Cikó, Bátaapáti falvakba kerültek. Idős adatközlőkkel elvégeztük az adatok ellenőrzését és a következő eredményre jutottunk. Az 1945-46. évi bonyhádi telepítések: A) Mechanikus, ellenőrzés nélküli értékelés: B) Ellenőrzött értékelés: Bukovinai székely: 40 család 179 fő 153 család 707 fő Erdélyi menekült: 137 család 640 fő 84 család 347 fő Magyarországi, 120 család 460 fő 99 család 383 fő helyi: Bácskai menekült: 50 család 209 fő 12 család 52 fő Felvidéki család: 6 család 23 fő 8 család 29 fő Megjelöletlen: 3 család 7 fő Összesen: 356 család 1518 fő 356 család 1518 fő Kiderült, hogy az erdélyi családok közül 67 volt bukovinai származású, akik erdélyi szórványaikról érkeztek. Ok rokonsági kapcsolatban vannak a bukovinaiakkal, sőt az adatközlők azt is sokszor megmondták, hogy melyik faluból telepedtek Erdélybe. 37 bácskai, 6 magyarországi és 3 jelöletlen érkezési helyű is bukovinai. A 13 grábóci és 1 magyarországi család viszont erdélyinek bizonyult. Egy Bácskából érkezett erdélyi családot is találtunk. Bonyolítja a képet még az is, hogy az erdélyiek között székelyföldi, főleg gyergyói eredetű székelyek is vannak. Az 1947-es adat 79 családja bukovinai székely, ezt az első 40 és a Nagyszékelyből szeptemberben áttelepedők adják. 54 Az 1949-es 667 főben viszont az erdélyi szórványokra került bukovinai székelyeknek is szerepelniük kell. Majoson 144 család szenvedett vagyonelkobzást. 110 istensegítsi és hadikfalvi család mellett 23 boszniai Julián telepest és 30 moldvai csángót telepítettek, a moldvai Lészped és Gajcsána bukovinaiakkal együtt Bács-Bodrog megyébe sodródott 141 családjából. Ez a harminc család, később Vaskútra ment át, majd onnan Egyházaskozára és Szárászra települtek. (7. ábra) 1946-ban az Országos Földbirtokrendező Tanács határozat értelmében alföldi magyarok érkeztek a megyébe a kitelepített németajkú lakosságnak a földalapba került birtokaira, így Murgára 38 békéscsabai család, később Bátaapátiba a Heves megyei Isten-mezejéről 90 család. A megyén belüli áttelepítések is elkezdődtek 1946 nyarán, Szekszárdról és Medináról Grábócra, a Sárközből Mórágyra, Szálkára, Grábócra. 56 A gazdag sváb települések teli éléskamrái vonzották az ország minden részéből a kalandorokat is. Az 1946. decemberi telepes-felülvizsgálat 337 telepest mozdított ki a Völgységben a helyéből, a földhöz nem értők éppen az utóbb említettek voltak, akiket eltávolítottak, éppen Bonyhádról 73 családot Bátaapáti, Mórágy, Murga, Grábóc, Szálka községekből együttesen 165 családot. Ezek elsősorban a második hullámban érkezők közül kerültek ki. 57 A bukovinai székelyek által lakott községekbe viszonylag kevés beltelepes jött, így ők alapvetően nem módosították a kialakult képet. 51 LÁSZLÓ 1987. 52 FÜZES 1986. 53 TUSA 1999. 54 FÜZES 1986. 55 FÜZES 1986. 56 FÜZES 1986. "FÜZES 1986, 1991. 357
