Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Szőts Zoltán: Kistérségi adalékok egy kényszeremigrációs jelenség rajzához (A völgységi népességcsere 1944–1948)
A németség mozgását tőlük független belső és külső erők szabták meg. A hármas bizottságok 1945 nyarától megkezdték az egyénenkénti igazolások lefolytatását, ezzel párhuzamosan tovább folytak az elkobzások idején is a mentesítési eljárások. A földjüktől-, eszközeiktől-, házaiktól megfosztott németek egy része a Keleti-Mecsek bányáiban helyezkedett el a mentesítés érdekében is. A nyár végétől a potsdami határozat szellemében megkezdődött a kitelepítés előkészítése. Osszeírólistára került valamennyi német anyanyelvű, kivételt képeztek a magukat magyar nemzetiségűnek vallók. Az 1945 december 29-én kihirdetett 12.330./ 1945 M.E. számú, a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló rendelet értelmében 1946. februárjától megkezdődtek a kitelepítések. 58 A német lakosság csoportosan hagyta el községeit és más magyarlakta falvakban, és elsősorban tanyákon húzódtak meg, hogy elkerüljék a kitelepítést. A megyében májusban indult el és júniusban már el is akadt a kitelepítés. Addig 24 község 15.992 lakosának átköltöztetésére került sor az amerikai zónába, a települések közül csak egyedül Bonyhádon fejeződött be a kitelepítés, ahonnan minden listára kerülőt - 2271 lakost elszállítottak. 59 Óriási veszteséget szenvedett Mórágy 1243 fővel (65 %), Bátapáti ahonnan 777-en kerültek kitelepítésre, ami az összlakosság 80%-át tette ki. 60 1946 novemberében azután újra indult a folyamat, mely az év végéig a járásból 7769 főt érintett. Összességében nagyarányú volt Cikón 1124 fő, 61%, Szálkán 719fő, 54 %. (8. ábra) Novemberben elrendelték a németek összeköltöztetését, ezzel szűnt meg az együttlakással járó áldatlan állapot. Az 1947 májusában kezdődő szlovák-magyar lakosságcsere indukálta az újabb német kitelepítési hullámot. Már március 31-én elrendelte a miniszterelnök a németek újabb összeköltöztetését. Az 12.220/ 1947. kormányrendelet értelmében az év nyarától a szovjet zónába került 1948 tavaszáig a Völgységből újabb 5530 német. Mindösszesen a kitelepítésekkel a megye 40 000 főnyi németségének mintegy felét távolították el, a Völgységi járásban 13 300 lelket, ahol az 1949-es népszámlálás utáni felmérés szerint csak 9-10 000 fő maradt. 62 Az összeköltöztetés falvak között is eredményezett népességmozgást, így kerültek a bonyhádi és mőcsényi hűségmozgalmisták Bátaapátiba. 63 Felvidéki menekültek már korábban is érkeztek szórványosan a megye és a járás területére, de megjelenésüket tömegessé a lakosságcsere tette. Tolnában mindez 1947. május 15-én vette kezdetét és az üteme csak a tél beálltával csökkent. Az 1948 tavaszán újraindított telepítés az év végéig elhúzódott, de ennek az intenzitása már nem érte le az előző évit. Az első vonat-szerelvény Hidas-Bonyhádra futott be, s az azzal Új bars községből érkező 14 családot Kétyen, illetve 1 családot a Baranya megyei Véménden telepítettek le. A felvidékieket Dankó Imre a földrajzi-állami meghatározottság alapján dél-szlovákiainak jelölte meg. Ennél azonban mélyebb gyökerű történeti kategóriáról van szó. 1918 előtt a történelmi Magyarország északi hegyvidékét, az Északi-Kárpátok, a Felföld területét, a szlovákok által lakott Felső Magyarországot, a „tótsági vidékeket" értették Felvidék alatt. Ez a fogalom Trianon után bővült a magyarlakta Csallóközzel, Mátyusfölddel, a Kisalföld Dunától északra eső Szlovákiához került területeivel. A néprajz számára egyértelmű kategória. Egyet kell érteniük László Péterrel, amikor a ,felvidéki magyarok" megjelölést gyűjtőfogalomnak tekinti és a történettudomány számára értelmezhetőnek ítéli meg. Felvidéki magyarnak tartjuk a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbséget, és azt a népelemet, amely belőlük 1920 óta onnan kényszerűségből, vagy a nélkül az „anyaországba" érkezett. Az 1946 február 27-i csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra települt 70000 magyar. Közülük - egyes becslések szerint - 14000 fő, mások szerint 18000 fő érkezett a Dél8 KACZIÁN 1992; FEHÉR 1988. 9 FÜZES 1986, 1991; KACZIÁN 1992. * KOLTA 1995; SZILÁGYI 1992. 11 FÜZES 1991. ,2 FEHÉR 1988; DURGONICSNÉ MOLNÁR 1994. ' KOLTA 1995. Az 1942 januárjában Bonyhádon zászlót bontó Hűségmozgalom a magyarországi németek antifasiszta szervezete volt, amely szembeszegüli a Volksbund törekvéseivel és a magyar hazához való hűséget hangoztatta. KOLTA - SOLYMÁR 1994; FEHÉR 1983. 14 FÜZES 1988; KACZIÁN 1992. ,5 DANKÓ 1982; KOSA - FILEP 1975. ,6 LÁSZLÓ 1991. ,7 KOSA-FILEP 1975. 358
