Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Schleicher Vera: A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése
A telkesek gazdálkodása A Telkes Gazdaság működése alapvetően kétirányú volt: 1. A nyomásos gazdálkodás fennmaradásáig szabályozta az ugar használatát. A bizottság határozatát hirdetés (dobolás) útján hozták az érintettek tudomására, akik ennek megfelelően hagyták az ugar keleti vagy nyugoti felét szántatlanul, hogy az a közös állatállomány részéről Je légyen étetve". A paksi gazdáknak a 19. század végétől megfigyelhető gazdálkodási irányváltását jelzi, hogy a hirdetések külön kitérnek azokra, akik az ugarba szőlőt telepítettek - ők valamely más parcella felszabadításával tehettek eleget kötelezettségüknek. 2. A gazdaság fő feladata és célja a közös birtok fenntartása és müvelése, a tagok birtokában lévő állatállomány legeltetésének megszervezése, az apaállatok biztosítása volt. A közös tulajdon nagysága és elhelyezkedése a gazdaság fennállása során a következőképpen alakult: 1841. A Birtokkönyv mellékletében szereplő, 1838-ban hitelesítő küldöttség által rögzített, majd kiméretett úrbéri legelők összesen 2734 hold területet tettek ki (1 holdon ezúttal 1200 négyszögölt értettek). A számítás alapja 100 egész úrbéri telek volt, melyre egyenként 13 hold legelőt számoltak, ehhez járult még a 843 kisházas zsellér illetménye (8-at egy egész teleknek véve). A legelők elhelyezkedése a következő volt: Elsőrendű legelő, Magyari erdőtől fogva a városig terjed 714 Második rendbeli legelő, töltés és Duna vize közt 422 Második rendbeli legelő, homok közt fekvő 199 Második rendbeli legelő, víz-éri telek közt 71 Második rendbeli legelő, két kút-hely itatónak hagyva 6 Első rendbeli, Haraszti a városon felül 13 Első rendbeli Orvoskuti dűlőben, Kaszáló volt 42 Harmadik rendbeli, Kölesdi úton alól és felül 1104 Harmadik rendbeli, harmadik mezőben elhagyott szántóföldek 58 Vs 1895. A dunaföldvári adóhivatal kivonata szerint a telkes gazdáknak 1895-ben 881 hold 180 négyszögöl hasznos terület, illetve 114 hold 289 négyszögöl „nem terményező terület" (út, csapás, kúthely) volt a birtokában. (1 hold = 1600 négyszögöl). A jobbágyfelszabadítás előtt megállapított úrbéri legelőilletményhez képest ez a birtok megközelítőleg 635 kat. holddal lett kevesebb. A különbséget a kisházasok illetményének kimérése okozta, melyre a fennmaradt iratok utalása szerint 1848-ban került sor. A terület nagy része a 19-20. század fordulóján legelő volt, mindössze 20 hold körüli területet kaszáltak, 6 holdat vontak szántómüvelésbe és 2 holdnyi volt a náddal benőtt terület. A Telkes Gazdaság birtokai ekkor a következő területi megoszlást mutatták: Kapitánykúti dűlő (első osztályú) 31 hold 400 uöl Gyapai határrész (harmad osztályú) 32 hold 550 uöl Vizes dűlő (másodosztályú) 33 hold 1100 uöl Homoki dűlő (másodosztályú) 16 hold 900 uöl Homokerdő és Kishegy mögötti legelő (másod- és harmad o.) 353 hold 1200 uöl Magyari (első- és másod o.) 410 hold 430 uöl 1924. A Legeltetési Társulat megalakulásakor készített összesítés az 1895. évivel nagyjából megegyező méretű területet tüntet fel Alapszabályának 2 §. alatt. Területek eladására, felparcellázására tehát nem került sor, az egyes területek, dűlők megnevezésekor azonban az eddiginél részletezőbb kimutatásra törekedtek: 19 Nagyjából az I. világháború időszakáig. A két világháború között a váltógazdaság jellemezte Paks mezőgazdaságát. NÉMETH 1976 b. 304. 331
