Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Schleicher Vera: A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése
2 hold 595 öl 9 hold 1315 öl 10 hold 1052 öl 11 hold 1518 öl 30 hold 1441 öl lohold 417 öl 64 hold 1212 öl 9 hold 1501 öl 323 hold 1547 öl 414 hold 499 öl 699 öl 1950. A birtoknagyságokra utaló utolsó adatunk a legeltetési társulat területeinek átadásáról szóló jegyzőkönyvben szereplő felsorolás. A teljes legelőterület ekkor 802 kat. hold volt. A kb. 80 hold csökkenést a kopár legelőterületek erdősítés céljából történt kisajátítása, valamint a kaszálók eladása okozta. A Legeltetési Bizottság kezelésébe átadott terület a következő tagokból állt: Üvegforás Hidegvölgy legelő Kapitány rét Paksi vörös malom rét Ormoskuti rét 7} Ormoskuti legelő Homoki legelő Vizes dűlő legelő Páli mező legelő Paksi biritó legelő Paksi Magyari legelő Duna melléki szántó Öregforrás Hidegvölgyi földek 2k.h. 595 Döl Orvoskút dűlő 10k.k többi erdősítve Homoki dűlő 16k.h. 417 nöl Vizesdűlő 66k.h. 1212 nöl Pálimező 9k.h. 1501 nöl Paksi Biritó 303 k.h. 1547 nöl többi erdősítve Paksi Magyari 384 k. h. 493 nöl többi erdősítve Kondorfarok 564 nöl Kistöles"" 1070 nöl A felsorolásokat összevetve feltűnő a helynevek változatossága: ugyanaz a földrajzi név adott esetben szűkebb vagy tágabb értelemben jelentkezik (pl. Vizesdűlő - Pálimező; Orvoskúti dűlő - Kapitánykúti dűlő). A helyneveket térképre vetítve azonban megállapítható, hogy lényegében ugyanazokról a területekről van szó. Egy részük {Pálimező, Öregforrás, Kapitánykút stb.) a település északi részén, az úa.főső (felső) határban helyezkedik el, másik részük viszont (Magyari, Kondor, Biritó) az alsó határban, azaz a belterülettől délre, részben a mai atomerőmű területén található. A területnagyságok alakulását végigkövetve megállapíthatjuk, hogy Pakson nem került sor a Duna mentén, de az ország más településein 23 is általános gyakorlatnak tekinthető 19. század végi legelőfeltörésekre és parcellázásokra. Ennek okait kutatva egyrészt utalnunk kell a gazdaság sorsát a kezében tartó, az összes gazdaságot tekintve mintegy 33 %-ot kitevő közép- és nagyparaszti réteg érdekeire. Mivel e gazdák a megélhetésüket biztosító földmennyiséggel rendelkeztek, sőt azt a vizsgált időszakban - az elszegényedő, birtokait eladogató nemesi közbirtokosok földjeiből - általában gyarapítani is tudták, az állandó földínségben szenvedő kis- és törpebirtokosokkal szemben mindvégig érdekük volt a szaporulat és az igaerő folytán folyamatos hasznot biztosító állatállomány legelőjének megtartása. Másrészt figyelembe kell venni az érintett legelőterületek minőségét is. Bár a 900 kat. hold körüli terület tekintélyes legelőbirtoknak tűnik, a nagy határú (kb. 25 000, majd a németkéri területcsatolás után kb. 23 000 holdat birtokló) mezőváros majd nagyközség e helyenként homokos, helyenként vizes területeiről a 1819. század során több ízben is ellentmondásos híradások születtek. „Réttye, legelője tágas" - írja Vályi András 1795-ben, Egyed Antal, majd Fényes Elek azonban e tágas területek minőségéről is beszámolnak: 20 Az alapszabály e pontjának kitöltését a hatóság végezte, ezért több dűlőnév esetében elírással vagy másolási hibával találkozunk. Ez a dűlőnév helyesen Öregforrás Hidegvölgy. 21 Szintén elírás. Helyesen: Orvoskúti. 22 A Kondorfarok és a Kistöles az 1895. évi adóívben is szerepelnek, mint „nem terményező területek". 23 Vö. ANDRÁSFALVY 1975, 398. 24 NÉMETH 1976 b, 304. 332
