Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Schleicher Vera: A paksi Telkes Gazdaság szervezete és működése
részvételéről a helyi sajtó is megemlékezett : „...A körmenetben részt vettek az összes iskolák növendékei, tanítóik vezetése alatt, vagy 50 polgárifjú zászlókkal, a róm. kath. legényegylet, a paksi izrealita ifjak díszegylete, a telkes gazdák egyesülete a cigányzenekar által követve, a város hölgyei, a közhivatalnokok, előkelőségek, s kaszinó tagjai, Paks község elöljárósága, a róm. kath, ág. ev. és ev. ref és a két izr. hitközség elöljárói, az olvasókör, általános ipartestület, kereskedelmi csarnok, molnár és halász ipartestület, melyet a trombitások zenekara és a nagyközönség követett. " A népes ünnepi körmenet részletes bemutatása fontos tényezőre hívja fel figyelmünket: a századfordulós kisváros színes társadalmában a „telkes gazdák" csoportja nem csupán mint egy kényszerű gazdasági érdekből szerveződött laza csoportosulás, hanem mint a település egyéb társadalmi csoportjaitól markánsan elkülönülő és önálló arculatát vállaló közösség jelenítődik meg. Bár a gazdaságot alkotó tagság igen különböző nagyságú birtokkal bíró parasztgazdákból állt, ami a gazdaság működtetésének napi gyakorlatában számos érdekellentét forrása volt, a helyi iparos-, kereskedő-, tisztviselő- és napszámos rétegtől való elkülönülés mégis képes volt közös zászló alá toborozni a törpe- és nagybirtokos paksi pógárságot. Az összetartozás érzését a társadalmi státuszt meghatározó földbirtok mellett két további tényező is erősítette: a tagság viszonylagos nemzetiségi és vallási homogenitása, valamint a lakóhely közössége. Paks 18. századi újratelepítése magyar, illetve kisebb részben német jobbágyokkal kezdődött, de a betelepítés második nagyobb németországi hullámának, a külföldi telepeseknek járó adókedvezménynek, valamint a németek megfontolt, sajátos elvekre épülő gazdálkodásának és életvitelének köszönhetően az 1848-as jobbágyfelszabadításra az addigra erőteljesen elmagyarosodó svábság alkotta az újonnan létrejövő gazdaréteg törzsét 17 . A vallásfelekezeti megoszlást tekintve sokszínű Pakson a telkes polgárság két egyházhoz tartozott, mégpedig - a település egészére jellemző arányokat híven tükrözve -jelentős katolikus többséggel és evangélikus kisebbséggel. Mivel a településszerkezet az 1960-as évekig megőrizte a 18. századi újratelepítéskor kialakult nemzetiségi-vallási-foglalkozási elkülönülést, a gazdaság működésének ideje alatt a tagság Paks déli részében, nagyjából egy tömböt képező utcákban lakott. Bár a több száz fős tagság pontos összetételét nincs módunkban elemezni, a vezetőség tagjairól készített részletes kimutatás (1. sz. melléklet) és a bizottsági tagokról bizonyos években fennmaradt listák jól mutatják, hogy a paksi Telkes Gazdaság társadalmi összetétele és működése a katolikus sváb közép- és nagyparasztság értékrendjét és gazdasági érdekeit követte. 16 Tolnamegyei Közlöny 20. sz. 1896. május 17. 4. oldal. a munkára serények, és a pénz gyűjtésére kapzsik, azért sem olyan pompaszeretők, mint a magyarok, sem oly jól nem élnek", írta a német telepesekről Egyed Antal plébánosuk 1828-ban. (KOCH 1976, 45.) 1729-ben 72 magyar és 84 német telkes és féltelkes jobbágyot írtak össze Pakson; sajátos különbség, hogy a külföldi telepesek között több volt a telkes jobbágy, mint a visszatelepülő magyar őslakosság körében. (KOCH 1976, 42.; NÉMETH 1976 a 14.) Az 1841-es birtokkönyv jobbágyainak (284 fő) már 80 %-a visel német nevet, s mindössze 20 %-a magyar. A paksi németség gyors 19. századi elmagyarosodását a vizsgált iratanyagban a magyar nyelv túlsúlya mellett a magyarosan használt keresztnevek és néhány, éppen az 1880-90-es években magyarosra váltott ragadványnév is jelzi (Pl. Khern János weiss - Kern János szöszke). Ugyanakkor mindvégig megfigyelhető a magyar nyelvű szövegekben egyes kifejezések „svábos" kiejtést követő írásmódja: pl. telgeskasztasák (telkes gazdaság), néty (négy), gantartás (kantartás), szab (zab), vótór (vödör), baksi (paksi) stb. 18 A 18. századi telepítéskor a főúthoz közel és a Kápolna - Pál utcai széles völgyben jelölték ki a jobbágy telkekhez tartozó belsőségeket. Az evangélikus utcák külön egységet alkottak e tömbön belül. A főút, Vörösmarty, Eötvös és Kápolna utcai nagy telkei szolgáltak a jobb módú középparasztság lakóhelyéül. WALLNER, 1958 a. 10. 330
