Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Nemzetiségi együttélés. Kölcsönhatások és ellentétek a sárközi magyarok és a körülöttük élő nemzetiségek (németek, szerbek) kapcsolatrendszerében

- azt pedig, hogy czifra ruháért, a járó jószág végkép elpusztuljon, elleneztem, mire leány testvérem és édesanyám - ki most már örömest inkább lányát házasítaná fiúi a házhoz, engem pedig ki eddig a család fenntartója voltam, szélnek botsátani kívánna -fel haragudván, a külömben is természeti nyomorult édes atyámat ellenem felharagították... " A kapitalista fejlődéssel együtt a meggazdagodott sárközi parasztság nagy léptekkel indult el a polgárosodás útján: „Tanult, iskolázott, szeretett olvasni. A magyar történelemben, vallási kérdésekben elég jártas. Énekes, dalos, kényes, táncos, könnyen élő nép, kinek a munkát és vagyont a hegy és a víz, a rétek és a mezők olcsón és bőven szolgáltatják... "

49 A birtokos parasztság szerette mutogatni gazdagságát: cselédeivel nem ült le egy asztalhoz. Általában szerette a feltűnést. Lakását polgári kényelemmel rendezte be, de legtöbbször nem használta. Gyönyörű viseleti darabjai ládákban hevertek, a két világháború között már a díszítésük is mind öncélúbb lett, majd kezdték áruba bocsátani azokat. A Sárköz népművészete valósággal külkereskedelmi árucikké vált. Szellemi igényeiket a komolyabb olvasmányok (Petőfi, Arany, Madách) mellett hovatovább a nagyvárosi ponyva, selejtes folyóiratok kezdték kielégíteni. Sokat költöttek szórakozásaikra, szenvedélyeikre, vadászbérletük volt, stb. Híresek voltak hagyományos ellenzékiségükről. A rátarti birtokos parasztság lenézte a vagyontalan, függő helyzetben élő falusi kispolgári réteget, és a leányokat szívesen adták férjhez rangjukon felül. A gyermekeket taníttatták ugyan, de az alsó fokú középiskola (algimnázium, polgári) elvégzése után visszavitték a „vagyonba". Élesen elkülönültek a szegényektől, akiket gúnyosan jöttéknek, „gyüttmönteknek" hívtak. Ahogy Decsn írták: „Pörnyi Sára, mint rég olta esmeretes kicsapongó nő, mások bötsülete le alatsonyíttásával kívánna öreg napjaira köztiszteletre vergődni, s ezt ha másként nem, össze vissza való haszontalan beszédjével a nálánál szegényebb sorsúnak le nézésével s rágalmazáséival kíván megszerezni... " Közismert, hogy a Sárközt, mint az egyik jellegzetes születésszabályozó vidéket jóval szabadosabb életfelfogás jellemezte, mint az ország más tájegységeit. Az itt élő, egykéző, jó módú parasztok körében az élet minél teljesebb kiélvezése lett az életcél. Felfedezték saját testüket, a felfokozott nemi élet kultuszát. A test ördöge nagy úr, nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek körében is. Nem véletlen, hogy az országszerte ismert mondás: „A vén kecske is megnyalja a sót. ", a Sárközben a következő formában járta: „A fiatal kecske nyalja a sót, a vén meg harapja. " Ezt az adatközlők mellett levéltári forrásaink is megerősítik. Egy alsónyéki verekedési ügyből tudjuk, hogy „pilisi Cseh Lidinek, Dávid Mihály esküdt nejének, - evvel Kiss Istvánnak fia a községben éveken át botránkoztató viszonyban élt, de a melly Cseh Lidia az apának is hízelkedései által, annyira szívébe varásolta magát, hogy miatta saját nejét elbotsátani kész volna..." ' A vagyon elaprózódásától való félelem, az elért életszínvonal görcsös féltése következtében már a 18. század második felétől megjelent az egyke, mely a sárközi parasztság általános betegségévé vált, s nem egészen egy évszázad alatt csaknem akkora pusztítást végzett, mint a hosszú török uralom. " Az egyke 48 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 2203/1864. 49

BAKSAY 1896,276." 50 Lásd Ács Lipót őcsényi munkatelepét, majd Pilisy Elemér révén elhíresült decsi Háziipari Szövetkezet ténykedését. - FLÓRIÁN 1990, 213; 216-217. 51 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 1543/1864. >2 TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 2084/1962. - „Király János felesége Bogár György Éva ellen, kivel 1861. dec. 16-án egybekelt panaszt emelt, hogy neje más által teherben van, miről a helybeli lelkész előtt kézadáskor a nő megkérdeztetvén, azt állttá, hogy semm baja nincs, sőt jegybe járásuk alkalmával is ezt kereken tagadta. -Azonban a férj, Király János, neje Bogár György Éva teherben létéről egy hónapi együttlakás alatt a dologról tökéletesen meggyőződvén azt törvényesen elintézni kérte. Kikérdezték az asszonyt, terhességét, mely már különben is látható volt - elismeré, nem csak, hanem még azt is megvallá, hogy a születendő magzat Bogár Pál decsi lakostól való. Bogár Pál minden kényszerítés nélkül, önként, egész higgadt vérrel igazzal válaszolván, bevalló, hogy Bogár György Évávali ismeretsége 5 év olta tart és hogy azólta, hogy első férje Bogár György Évának meghalt (1861. máj. 29.) az említett nővel hétszer közösült, továbbá, hogy születendő magzatnak ő az édes attya... " - TMÖL. A szekszárdi járás főszolgabírájának iratai 1534/1862. A sárközi egykét Töttös Gábor sajátos szemszögből közelíti meg, okait a sárköziek szabadság és függetlenség igényére vezeti vissza: „Már a folyamat elhatalmasodásakor, az 1870-es években fölmérhette a sárközi honpolgár, hogy a számára idegen piaci erőkkel képtelen megküzdeni. Addig eredményesen harcolt, amíg csupán egy-egy uradalmi vagy állami rendelkezéssel kellett szembeszállnia, de amikor körülötte életszabállyá tornyosuló viszonyok magasodtak, nincs mit tennie. Földjéhez, amit eddig idegen nem háborgatott, mert nem tudta volna kiélni előnyeit, immár hozzáférnek az élelmesebbek: megveszik, s azon új életformát honosítanak meg, amely hajszásabb, s mit sem törődik évszázadokon át bevált hagyományokkal. Erre nincs más válasz., egyedül a bezárkózás: műveltség és intelligencia kérdése is, hogy a társadalmi nyomásra a közösség önkorlátozással felel. Hite szerint a 292