Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Zentai Tünde: Tolna megyei épületek a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

ágya fölött kép, az ajtó mögött virágozott fa ruhafogas függ. A szoba földjét faltól-falig házilag szőtt rongyszőnyeg borítj a, az a gyak alja kivételével. Egészében véve a tiszta szoba dísztextíliával és díszkerámiával gazdagon berendezett. A higiénés, illetve „kényelmi berendezés" kelléke volt a virágos köpőláda a sarokpad és az ajtó között a földön. A nyári konyha kémény alatti falait sárga agyaggal mázolták, és rá meszelővel össze-vissza nagy fehér pöttyöket nyomtak. A kémény alját a boltozat indításától vörösesbarnára meszelték. Az előtér falai fehérek. A füstgerenda fölé itt is csipkézett szélű, faltól falig érő, barna fazekas polcot erősítettek - az első konyhainál kevésbé díszeset -, és telerakták cserépfazekakkal. A bejárati ajtótól balra a falon vasfogas függ, alatta, a falnak támasztott mosdóteknő, az ajtószárfán törülköző. Jobb oldalt a padláslépcső szélénél egyszerű vizespad áll vizeskorsóval, fölötte a lépcső meszelt deszkaburkolatán egy drótfogas. A padláslépcső alatt széles mosogatópad bújik meg, rajta cserépvájdling és néhány leborított elmosott edény, mellette a földön dongás vizesedény, alatta moslékos dézsa. A kamrafal és a kéménypillér külső sarkában van a kis konyhakászli helye. A pillér mögött gyalogszék áll, amit mosdószéknek is használnak. E pillér külső oldalain vágódeszka, kanáltartó, tökgyalu és cseréplábos függ, a szemközti pilléren cserép szűrőtál, sótartó és egy kisebb vágódeszka, a pillér lábhoz pedig egy alacsony bekötött szék támaszkodik, az idős gazdaasszony ülőhelye. (Ezt a széket szokta kivinni az utcára - utcai pad nem lévén - mikor estefelé kiültek a szomszéd szülével nézelődni, és erre ültek lábmosáskor is.) A kéményalja bal oldalán húzódik a tüzelőpadka, ide nyílik a szobai szemes kályha szája. A padkán vas és cserép konyhaeszközök találhatók: vasháromláb, csípővas, lábas vasserpenyő, cserépfazék stb. Mögötte a falon halsütő rostély. A hátsó fal előtt áll a katlan rézüsttel. A konyhában a katlan közelében bemutatjuk a ruhapárolást: a nagy szapulókádat V-alakú lábon, kis csöbörrel és teknővel, a kád tetején keresztbe rakott söprűvel és vaslapickával, amit azért tettek rá, „hogy éjjel a boszorkány le ne fossa a ruhát". Az felsoroltakon kívül még számos egyéb, szükséges berendezési tárgy kap helyet a falakon és a tároló bútorokban. A kémény bő torkában rudakból álló láncra erősített húsfüstölő rács függA keskeny kamra udvari felét elfoglalja a pincegádor lépcsősen kialakított, fehérre meszelt háta, amely jó rakodóhelyül szolgál. Itt tartják a két fa zsíros bödönt, a szakajtókat, a kisteknőket, különféle cserépedényeket és vaslábosokat, köztük egy nagykotlát is. Az ajtótól jobbra kap helyet a dagasztóláb a dagasztóteknővel, fölötte drótfogas függ, rajta sodrófa, vászonkötény, mérleg, szűrőkanál stb. Az ajtó fölött lóg nyáron a köznapi csizma, hosszú szögön, az ajtótól balra a saroknak támaszkodnak a fal- és mennyezetporolásra való nádsöprük. Ide állítják be a gyerökfürösztő teknőt is. A közre nyíló rácsos szellőző ablak alatt egy régi láda helyezkedik el, - Bálint Sára mennyasszonyi ládája volt 1854-ben. - tele nyüstökkel, szövőbordákkal, csévékkel. Végénél a földön áll a vaj köpülő. Az ajtóval szemközti fal mentén egy másik láda foglal helyet, ebben tartják a lisztes és az új zsákokat. Ez a „gyúró láda", mert rajta gyúrták a tésztát teknőben, és ezen is nyújtották ki sima egyszeles parasztabroszon. Fölötte függnek a sziták. A fal felső hányadában polcok húzódnak: a közfelőli oldalon a széles kenyértartó polc, a pincegádor felől pedig két másik deszkapolc egymás fölött. A mennyezetre két hosszú rudat erősítettek: a gádor fölött a kolbásznak, a sonkának, hátul az aszalt szőlőnek és a vászonzacskókban tárolt különféle szárított élelemnek, gyümölcsnek, növényeknek meg a fokhagymának stb. A széles tornác első harmadában állították föl nyárra a szúnyoghálós ágyat, amit egyes „maradi öregök" az 1960-as évekig használtak. (A jómódú, 80 éves Boldog Varga István például ekkor még szúnyoghálós ágyban aludt L-alakú háza gangján. „Öleget küszködtek vele, má leesött a hó, mégis is alig tudták bekényszörétteni a házba. " - emlegették az őcsényiek, köztük leánya, Lovas Istvánné és házunk tulajdonosa, Kozma Istvánné. ) A szúnyoghálós ágyat a mi házunk tornácán - szerencsénkre - fényképen is megörökítették (75. kép). A gangon, a hátsó szoba ablakától pár centivel előrébb még kinn áll egy nagyasztal is bekötött székekkel, mert nyáron mindig itt étkeztek. A tornác legvégében pedig három tiló látható, amiket kendertörés idején éjszakára itt szoktak elhelyezni, s még nem raktak be a kamrába vagy föl a padlásra. A hátsó tornácfeljárótól balra a mellvéd előtt köcsögszárító-fa helyezkedik el, 10-12 köcsöggel. 12 Saját gyűjtés. 1980. 258