Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja

A gyertyagyújtást követően a hívek a középső részbe léptek, ahol megcsókolták az ikonokat, keresztet vetettek és pénzt raktak rájuk. (2003-ban erre a célra külön műanyag edényt tettek ki.) A jelenlevők közül azonban csak kevesen jártak el így, ami azt is mutatja, hogy a többség számára ez az esemény nem vallási tartalma miatt fontos. Mozgatható állványokon az oltártól balra Szűz Mária és Szent Mihály, jobbra pedig Jézus és Péter-Pál apostolok ikonjai voltak kitéve. Köréjük bazsalikomot és fehér szegfűt tettek díszítésül. 7. kép: Az istentisztelet egy részlete, előtérben a bazsalikommal és szegfűvel díszített Szűz Mária és Szent Mihály ikonok. Az istentiszteleten két püspök, az eszéki és a szentendrei volt jelen. Az ószláv nyelvű szertartást a jelenlevők közül csak kevesen értették, de különleges jellege miatt sokakat magával ragadott. A legtöbben végigállták az istentiszteletet, a két oldalt levő székekbe csak az idősek ültek le kis időre, ha elfáradtak. Amikor egy idős asszony rosszul lett, a közeli ikon mellől vittek neki bazsalikomot, ami frissítően hatott rá. A jelenlevők nem különültek el nemek szerint, hanem férfiak és nők vegyesen helyezkedtek el. Akik közelebb jutottak, azok az egész szertartást figyelemmel követték. A hátul levők között viszont nagyobb volt a mozgás, ki-be jöttek, attól függően, hogy mennyire találták érdekesnek az eseményt. 226