Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja
nem akartak az adóterhekből részt vállalni. 10 1704-ben, a Rákóczi szabadságharc miatt a rácok visszahúzódtak a Dráván túlra, s csak 1711-ben tértek vissza közülük Tolna megyébe. Ezt követően azonban a németek nagyarányú betelepülésével csökkent a számuk. Egyed Antal 1829-ben készült összeírásában a szerbek grábóci letelepedéséről a következő szerepel: „...17Ilik esztendőben a szexárdi volt Apátur Mérey Úr által a kalugyerek [a laikus testvér és a felszentelt szerzetespap összefoglaló megnevezése] és, kik a kurutzok pusztítása miatt ismét eltávozlak, visszahivatattak, 's általa minden jussokban 's birtokokban megerősít ettek, nékik ezen mostani szép uj templomot is meg épitetni rendelvén, 's engedvén. Grábócra Tolna megye több településéhez hasonlóan a XVIII. század első felében szintén költöztek németek. 1829-ben 483 római katolikus német és 131 ortodox szerb lakos élt a településen. A dombos vidéken a szántásvetés mellett szőlőműveléssel foglalkoztak, s többnyire vörösbort termesztettek. A kolostornak emellett a decsi hegyen is volt szőlője. A szerb gyermekek a kolostorban tanultak. 14 A jegyző jelentésében így írt: „A ráczfogy, a német nevekedik, " Ezt támasztja alá, hogy 1851-ben Fényes Elek 533 katolikusról és 97 óhitűről írt. 16 Ekkor Tolna megyében ortodox vallásúak már csak 1147-en éltek, akik három parókiát és a grábóci kalugyer kolostort bírták. A Tolna megyei szerbek többsége az I. világháborút követően elvándorolt addigi lakóhelyéről, és a SzerbHorvát-Szlovén Királyság területére költözött. Elvándorlásuk oka az optálás volt, amit a trianoni békeszerződés tett lehetővé. Ennek értelmében a kisebbségben élő személyek megválaszthatták állampolgárságukat, majd kötelesek voltak az adott ország területére költözni. Míg 1910-ben Tolna megyében összesen 1102 szerb élt, addig 1930-ra számuk az optálás következtében 214-re csökkent. Grábóc esetében ez a szám 44-ről 3 főre változott. Nagyobb tömegben egyedül Medinán maradtak, 18 s ma már csak e településen élnek szerbek. A grábóci kolostor története Az ortodox kolostornak 1593-tól vezetett évkönyve nyújt felvilágosítást az alapítás körülményeiről és az ott zajlott eseményekről. 1585-ben öt szerzetes alapította meg a kolostort, akik a dalmáciai Dragovic kolostorából menekültek ide. Az évkönyvből kiderül, hogy a szerzeteseket a már korábban Magyarországra menekült szerbek hívták. Mivel kevés volt a lelkész, a szerzetesek nem hagyták el őket, hanem ellátták a lelki gondozásukat. Eleinte a falvakban házról házra járva kaptak élelmet, majd letelepedtek a külvilágtól elzárt, dombok közt megbúvó Grábócon, ahol a dombtetőn még állott egy középkori templomrom. Ezt azonban anyagi okok miatt nem tudták újjáépíteni, helyette a budai pasa engedélyével kőből és sárból építettek újat. A templomot Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. 1619-ben megérkezett Dragovicból a korábban ott maradt tíz testvér is, akik magukkal hozták ottani kegytárgyaikat. 1649-ben a szerzetesek létszáma elérte a maximumot: 60 főt. Vezetőjük jeruzsálemi zarándokútjárói magával hozta Szent Borbála homlokcsontjának egy részét, mely ma is Grábócon található. 1690-ben három hónapot töltött itt Csarnojevics Arzén, és a szekszárdi apáttal rendezte a kolostor török időkben kialakult birtokviszonyait. 1703-ban a szerzetesek is elhagyták a vidéket, s a kurucok elől egy szerémségi kolostorba menekültek. 1711-ben hívta őket vissza Mérey Mihály apát, aki megerősítette korábban szerzett jogaikat. A grábóci kolostor újraalapítását azért ösztönözte a szekszárdi apát, hogy a fosztogatásaikról és gyilkosságaikról hírhedt rácokat a szerzetesek a helyes útra térítsék. u HOLUB 1974,25-26. 'SZILÁGYI 1983,50. 2 SZILÁGYI 1983,53. 3 CSERNA - KACZIÁN 1986, 87. 4 CSERNA - KACZIÁN 1986, 87-88. 5 CSERNA - KACZIÁN 1986, 87. 6 FÉNYES 1851,57. 7 FÉNYES 1847,46. 8 ARADI 2001, 93-95. 9 SZILÁGYI 1999, 13-16. !0 SZILÁGYI 2001, 128. 218
