Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Vass Erika: A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja
Vas s Erika A grábóci szerb ortodox kolostor búcsúja Az egykoron magyarok, németek és délszlávok lakta Völgységnek egyik szakrális központja Grábóc szerb ortodox kolostora, a XVI-XVII. században e térségbe érkezett szerbek „tájbagyökereztetésének" fontos helyszíne. Tanulmányomban a grábóci kolostor Péter-Pál napi búcsújáról szólok, amelyen az elmúlt három évben én is részt vettem. Ez az ünnep a Szerb Ortodox Egyház által használt Julián és az újabb Gregorián naptárok közti tizenhárom napos különbségből adódóan július 12-re esik. Az összejövetelre az ehhez legközelebb eső vasárnapon kerül sor, hiszen munkanapon csak kevesen tudnának elmenni. Habár Grábócon két szerzetesnővéren kívül már nem él szerb lakosság, az évnek erre az egy napjára mégis élettel telik meg a kolostor. A Péter-Pál napi búcsú jelentősége abban áll, hogy mind a Magyarországon élő szerbek közül, mind az 1. világháború után e területről a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba költözöttek utódai közül több százan ellátogatnak ide, hogy kifejezzék a tájhoz való kötődésüket, illetve a szerb közösséghez tartozásukat. Először 2001 nyarán, a szegedi hívekhez csatlakozva jutottam el Grábócra, 2003-ban pedig a medinaiakkal vettem részt a búcsún. Mivel már az első alkalommal lenyűgöztek a nap eseményei, 2002-ben a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének munkatársával, Simon Andrással videofilmet készítettünk. Ez a film sokat segített az egymást gyorsan követő események részletes megfigyelésében. A szokás helyszínének, szakrális terének, a szokás koreográfiájának, a metakommunikációnak, a ruházatnak, és a kellékeknek a vizsgálata lehetővé tette az ünnepnek a szakrális színház felőli megközelítését. A szerb ortodox liturgia és a hagyományok megértésében elsősorban a mohácsi esperes, Sztepanov Radovan (1974-1994 között hozzá tartozott Grábóc is) és a medinai Stokics Elekné voltak segítségemre, amit ezúton is köszönök. Grábóc rövid története A település neve úgy keletkezett, hogy a korábbi Garáb helynevet a betelepülő szerbek a szerb nyelvterületen gyakori Grabovac („gyertyános") helynévhez hasonítottákr A délszlávok tömeges bevándorlása hazánk területére a Balkán török kézre kerülése miatt következett be. A betelepülésre vonatkozó első megegyezés Magyarország és Szerbia között 1403-ban vagy 1404-ben jött létre. Beköltözésük a hódoltság ideje alatt sem szűnt meg, amikor a kipusztult vagy az elmenekült falvak lakóinak helyébe a törökök a szolgálatukba szegődő martalócokat és jobbágyokat telepítették be. 5 Számuk Tolna megyében is számottevő lehetett. A XVI. századi források többek között Tamásiban, Tolnán és Bátaszéken említettek jelentős számú szerb lakosságot. A grábóci kolostort 1587-ben építették fel. Szerzetesei évszázadokon át több megyére kiterjedő munkát végeztek. 3 A délszlávok bejövetelének fontos szakasza volt még az 1687-1690 közötti idő, amikor az osztrák csapatok balkáni veresége után az őket támogató szerbek a török bosszújától félve Csarnojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével tömegesen hagyták el lakóhelyeiket. 7 A XVII. század végén, a török hódoltság után a megye lakosságának nagyobb fele rácokból állt, akik főleg állattenyésztéssel foglalkoztak, a nyájjal együtt barangoltak, ezért nem volt állandó lakóhelyük. Emiatt az 1696. évi összeírás is csupán erre az időpontra ad felvilágosítást: ekkor 34 rác család élt Grábócon. 9 A megyének sok baja volt a rácokkal rablásaik és gyilkosságaik miatt, továbbá jogi önállóságra törekvésükkel 1 BÁLINT é.n. 85. 2 CSERBAK 2001, 35. 3 KISS 1997, 530. 4 SAROSÁCZ 1973, 373-374. 5 SAROSÁCZ 1973,377. 6 SAROSÁCZ 1973,378. 7 SAROSÁCZ 1973,381. 8 SZILÁGYI 1983,49. 9 HOLUB 1974,25. 217
