Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál

Mondom Isten igéit, Boldogasszony parancsolatját, Vegye ki ezen kisgyermek, Testéből, fejéből a fájdalmát, (háromszor ismételni) Ráimádkozás fogyatkozásban lévőre Le köll fektetni a betegöt a szoba közepire. Özvegy asszony fonnyon kendörcsöppűbű mazzagot. Közbe imádkozza a Miatyánkot, meg az Udvözlégyet. Ha kész a mazzag az asszonyok mennyének oda a beteghő, az egyik az egyik felit, a másik a másik felit fogja és mérjék meg háromszó a betegöt. Elősző a lábátú a fejiig, utána a széttárt karjának a hosszát mérjék meg. Ha a karok hossza rövidebb, akkó a beteg fogyatkozásba van. Öt napon át háromszó imádkoznia köll öt Miatyánkot, öt Udvözlégyet Krisztus kínszenvedésire, öt Miatyánkot, öt Udvözlégyet az Úr Jézus öt mély sebe tisztöletire, öt Miatyánkot, öt Udvözlégyet Cirenei Simon tisztöletire. Közbe ahányszó imádkoznak, annyiszó köll mérni. Ha nem jó előrű köll kezdeni. Másnap röggé ki kő menni a gangra, s egyik lábba a lépcsőre lépve köll mondani: Köszöntelek tégöd édös piros hajnalom, hozd meg az én erőmet egészségömet. Ámen. Ezt háromszó kő mondani. Ráimádkozás fogyatkozásban lévőre Erős söprűkarót tett a tűzbe, hogy vastag korom legyön. Majd kisbögrét fogott, s míg hozta a kisbögrét imádkozott. Kinyitotta a kemönceajtót, s egy vassá apróra összeverte a faszenet. Egyet belekurkát a bögrébe, s rá tette a kézit. Közbe emondott egy Miatyánkot, meg egy Udvözlégyet. Utána ezt mondta: Kalap alú gyütté, Kalap alá menny! Miatyánk, Üdvözlégy... Fékető alú gyütté, Fékető alá menny! Miatyánk, Üdvözlégy... Pántlika alú gyütté, Pántlika alá menny! Miatyánk, Üdvözlégy... Belemártotta a hívékújját, s a kisgyeröknek megkörösztőte a homlokát, az ajkát, állát, majd a kezive meghintötte a bőcsőt is. Ezután az ágy alá öntötte az egészet, s oda burította a bögrét is. Nem szabad utána visszanízni. Egy népmese Bátáról Nem tartozik szorosan témakörünkhöz, a régi pogány vallás számos elemét tartalmazó népmese, mégis a bátai népélet bemutatásához szorosan kapcsolódik. Ráadásul egy olyan forrásban maradt fenn, amelyben Fájth Jenő egykori bátai plébános a bátai népénekeket is lejegyezte. A füzet ezzel a mesével kezdődik. Bejegyzése: 1929-ben egy 89 éves asszony, az ő szépapjától. „Született egyszer egy asszonynak egy gyermeke. Hét teljes télen és nyáron át szoptatta, de a gyerek nem akart megnőni. Mindig csak akkora és olyan maradt, mint akkor volt, amikor megszületett. Szegény asszony sok éjt átvirrasztott és sok nappalt átsírt gyermeke miatt, de mindez semmit sem használt. Ilyen szomorú Báta. Római Katolikus Plébánia levéltára. Fájth Jenő hagyaték. 190