Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál

A 17. század végi betelepülők zöme „tót", vagyis valamilyen szláv nyelvű, de katolikus népesség volt. Ezek hamarosan továbbálltak, mert az anyakönyvekbe kevés név került be. Akik pedig itt maradtak, hamarosan elmagyarosodtak az ide került németekkel együtt. Pirissa, Joannes Szabó Slavus, Timon Slavus, Szákovics, Horváth alias Talanovics, Karapancsi, Hiczhaus, Stigler, Neumann. Ez a népesség élt tovább, s alkotta a sárközi Báta lakosságát. Itt tehát ellenkező folyamat játszódott le, mint a többi sárközi faluban, ahol a más tájról érkező református telepeseket az őslakosság teljesen magába olvasztotta. Bátán a katolikus őslakosság hatotta át középkorias hitével az idegenből érkező hitsorsosokat. A török még ki sem takarodott vidékünkről, amikor - 1679-ben - Jány János apostoli protonotárius megszerezte magának az egykori bátai bencés és a bátaszéki ciszterci apátságok egyesített javadalmát. 1694ben unokaöccse Jány Jakab Ferdinánd követte őt a birtokban. 0 nagyobbrészt Bécsben élt és választott semendriai püspök is volt, de Bátaszéken apáti rezidenciát építtetett, s ezt tette a kettős javadalom központjává. A katolikus lelkipásztorkodás felélesztése is az ő nevéhez fűződik. Az volt az elképzelése, hogy kitelepíti Bátáról a reformátusokat, hogy abból magyar, német és bunyevác katolikus falut csináljon. A bátai katolikus magyarok erre könyörgő levelet intéztek Jányhoz, hogy „ méltóztassék megh adni azon dolgot (ti. hogy nem telepíti ki a kálvinistákat), mert ha a kálvinistaság megh nem marad, műnk is nem lakhatjuk megh lakó helyünköt. " A kérvények hatására Jány megváltoztatta szándékát. De úgy rendelkezett, hogy a két egybeépült falurész között valamiféle gyepűt kellett létrehozni, ezért a tiszttartó két házat le is bontatott, a reformátusok részére pedig a falu Alszöget és a Szilvásokat jelölte ki lakóhelyül. O küldte még 1696 táján Bécsből az első papot, egy Ubaldus nevű kapucinust Bátaszékre, akinek a környéken élő katolikusok lelki gondozása lett volna a feladata. Meddig maradt itt és valóban ellátta-e adminisztrátori feladatát, nem tudjuk. A fellángoló kuruc mozgalmak, továbbá a rablóbandák és a rácok garázdálkodásai akadályozhatták a lelkipásztori munka megindulását.

19 A Bátán élő kb. 150 katolikus lelki gondozását 1709-től Jászberényi Farkas iskolamester végezte, aki licenciátus is volt, tehát vezethette a megyéspüspök megbízásából a hívek közös imádságát. A harcok elcsendesedésével Jány bátaszéki tiszttartója Virágh Ferenc többször is sürgette az apátot, hogy küldjön papot. 1712-ben azzal indokolta a kérést, hogy újabb öt katolikus hospes család érkezett Bátára, s ezek ne állatok módjára legyenek kénytelenek élni. Az új tiszttartó Jány megbízásából tárgyalt a boszniai ferences provincia atyáival, akik a plébánosi tizenhatod fejében csak arra voltak hajlandók, hogy havonta kétszer miséznek Bátaszéken. Egyébként az egész vidéken nagy volt a paphiány, Szekszárdon és Szekcsőn sem volt plébános. 1718. szeptember elején érkezett meg a pap Bátaszékre, ő látta el a bátai katolikusok lelki gondozását is. Zlabur János páter 1718 Szent Mihály ünnepén prédikált először Bátán. Lelkendezve írja Jánynak, hogy az emberek, mint prófétát vették körül, sok kálvinista és rác is meg akart térni. Az emberek itt egészen el vannak vadulva. Jelezte, hogy Bátára kellene missale és portatile, az utóbbi ugyanis összetörik, ha Bátaszékről viszik. Harangokat is kér, nehogy az eretnekek kigúnyolják a katolikusokat. Nyilván ekkor már állt a református templom és harangjaik is lehettek a protestánsoknak." 1719-ben a Nagyhetet is lehetőség szerint megtartották, Virágvasárnap körmenet volt, Szentsírt is állítottak. Újra sürgették a harangokat, s az apát döntését, hogy a bátaiak mit szolgáltassanak a papnak. Hajlandók voltak a fizetésre, de cserébe azt kívánták, hogy a pap hetenként felváltva Bátán lakjon. Zlabur 1721-ig látta el a lelkipásztori feladatokat. Ezt követően bosnyák, illetve marianus ferencesek pasztorálták a 22 települést, akik Jánytól élelmezés és ruházat mellett 275 forintot kaptak. 1727-ben Jany tragikus halálát követően Kollonics Zsigmond bécsi bíboros érsek kapta a bátai apáti címet. Kezdetben ő is a marianus ferencesekkel láttatta el a két plébániát, 1731 végén azonban a szlavóniai ladiszlaita ferencesekkel egyezett meg, s ők vették át a lelkipásztori feladatokat. Ez lehetőséget biztosított 16 Uo. 128. 17 HERMANN 1929, 13. 18 ANDRÁSFALVY 1975, 129. 19 HERMANN 1998, 25. 20

BRÜSZTLE 1876, 117. 21 Uo. 26-27. 22 Uo. 28. 171