Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Sümegi József: A népi vallásosság gyökerei és sajátos megnyilvánulási formái a bátai katolikusoknál

Bármilyen nagy is volt a pusztulás, a lakosság kontinuitása nem szakadt meg. 1543-ban már 700 lakosa van az akkor mezőváros Bátának, s ez a szám egyre növekedett. A szultán tulajdonában lévő khászvárosként jelentős közlekedési és kereskedelmi központ lett. A település súlypontja is eltolódott a Duna felé, hiszen ez lett a megélhetés forrása: a hajóvontatás, Duna-vám, vásárok, állatkereskedelem. Az új magyar földesurat, - Szigetvár várát -, évi 200 forint cenzussal elégítették ki, de a vár elestéig robotolniuk is kellett. A fejlődés ennek ellenére nem állt meg, s míg korábban a búcsúk voltak országos hírűek, most a bátai vásárok váltak nevezetessé. így 1557-re a lakosság száma meghaladta az 1100-at, a század 70-es éveire pedig még tovább emelkedett. E századvég háborúi véget vetettek a virágzó városi életnek, amely azonban nem szűnt meg. A Duna mocsarai, erdői és szigetei mindig jó búvóhelyet biztosítottak a nép számára. A hagyomány szerint „ott volt a bátai falu régen a Szulokban". A Szulok a pörbölyi erdő része, melyről Pesty Frigyes helynévgyűjteményében a következőket olvashatjuk: „Pörböli erdő...ebben van a faluhelye, a legmagasabb és vízmentes része ezen erdőrésznek, nevét onnan vette, hogy a bátai lakosság a törökök rombolása után részint ide, részint más erdőségekbe menekülvén itt falut képeztek"

9 1620-ig Báta katolikus maradt - még akkor is, amikor a környék már 100 éve a protestantizmus híve volt, - ebben az esztendőben azonban kálvinista prédikátort fogadtak be. 1627-ben kapta meg Veresmarty Mihály pozsonyi kanonok az apátságot javadalomként, s rögtön hozzákezdett az új birtok anyagi helyzetének rendezéséhez. Levelet küldött a bátaiaknak, hogy „öreg, eszes és okos embereket" küldjenek fel hozzá Pozsonyba. „Erre pedig nemcsak tőlem való féltetek bírjon - írja - tartván attól, hogyha szép szóra nem jöttök, marhátokat kapatom, magatokat hozatom, tömlöcben tartom, vasban munkálkodtatom, hanem az Úr Istenre való tekintetetek. Attól pedig ne tartsatok, hogy valami kemény és rajtatok könyörülni nem tudó úrra akadtatok, mert én földeteket laktam, ínségeteket láttam, szánakozni rajtatok tanultam. " Miután rendezte az anyagi ügyeket, könyvet is írt a bátaiakhoz, hogy azoknak a reformációhoz való csatlakozását megakadályozza. Az „Intő és tanítólevél... " 1639-ben Pozsonyban jelent meg. A Veresmarty idején még viszonylag népes Báta a felszabadító háborúk során pusztult el. Az erdőségekben azonban a hagyomány szerint hat család vészelte át ezt az időt. Ezek közül közismertek ma is a Babos, Berényi, Sümegi és Citta nevűek - mind katolikusok. Ez a hagyomány tehát csak a katolikus részre vonatkozik. Valószínű, hogy a református részen is volt legalább ennyi család, hiszen a 18. század közepéig a reformátusok voltak többségben Bátán. A legrégibbnek tartott református családok közül csak egy utal máshonnan való származásra, a többi: Angyó, Bárdos, Bajnok, Halász, Keresztes, Fejes, Fórizs és Sánta helybelinek tűnik. Ezzel ellentétben az 1731-ben kezdődő katolikus anyakönyvekben szereplő családnevek egy része máshonnan való származást sejtet: Sümegi, Pápai, Bari, Sükösdy, Berényi, Szebényi, Kenessei, Nitrai, Szálai, Szögy, Szászy, Dobszai, Szilágyi. Figyelemre méltó, hogy több esetben a házasultak anyakönyvébe be is jegyezték a házastársak eredetének megjelölésénél, hogy mindnyájan Komáromiak. (1742. október 7. „omnes Komaromienses"; 1744. augusztus 24. Dobos Ferenc Erzsébet nevű leánya „Komaromiensi" jött feleségül; 1745. október 7.) „Josephus Pabgyai Comaromiensis" nősül Bátára. Érdekes adalékot nyújt ehhez a madocsai egyház anyakönyve. Ebben ugyanis azt olvashatjuk, hogy a madocsaiak közül sokan meghaltak a török háborúk során, egy részük viszont Révkomáromban vészelte át a török időket. Ami a helyi eredetű katolikus neveket illeti, érdekes összevetési alapot nyújt az 1572/73-as csonkadefter névanyaga. Ugyanis az itt szereplő nevek 50%-a megtalálható a kezdődő anyakönyvekben, s napjainkban is igen gyakori családnév. Ilyen például: Szűcs, Szabó, Mészáros, Fejes, Tót, Varga, Simoni, Babos és Vörös. 8 SZILÁGYI 1978, 8-9; SÜMEGI 1993, 104-109. 9 ANDRÁSFALVY 1975, 127. 10 Uo. 127-128; SÜMEGI 1993, 117-121. 11 SÜMEGI 1993, 118-121. A mű eredeti, Veresmarti bejegyzéseivel ellátott példánya a bátai Római Katolikus Plébánia levéltárában ma is megtalálható. 12 ANDRÁSFALVY 1975, 128. 1 Uo.- Az Andrásfalvy által felsorolt, túlélő, katolikus családok között nyert említést a Sümegi és Berényi család. Ezeket a neveket ugyanakkor fellelhetjük az 1731-évi anyakönyv - vélhetően más származási helységre utaló nevű - családjai között is. Az ellentmondás feloldására több megoldás is kínálkozik, ez azonban további kutatások függvénye. 1 A bátai Római Katolikus Plébánia anyakönyvei. I. kötet. 15 ANDRÁSFALVY 1975, 63. 170