Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Vidák Tünde: Bábtáncoltató betlehemezés Vőrsön napjainkban
nem egy jelentéktelen faluban élnek, hanem az év különböző időszakaiban (nyáron is, télen is) sokan érdeklődnek lakóhelyük iránt. Amennyiben sikerül az idegenforgalomba vendéglátóként bekapcsolódni, akkor már a megélhetés szintjén is előnye származhat a helyi családoknak a falu „túlélési stratégiájából". A főként külföldi ingatlantulajdonosok építkezéseinek köszönhetően gyarapszik az új épületek száma, ezzel a településkép formálódik, „megújul". S valóban, kellemes környezetben, élhető életet kínál a falu „maréknyi" állandó lakosának. A vörsi példa akár modellértékű is lehet a szűkebb-tágabb térség települései számára, hogy a lokális hagyományokon keresztül miként találhat kiutat egy közösség periferikus helyzetéből. A túlélési stratégia-lánc vázlatos bemutatását követően most azt a bábtáncoltató betlehemes hagyományt vizsgálom elsősorban, amely e lánc egyik fontos elemeként van jelen a helyiek jövőképében. Első terepmunkámat 2002. januárjában végeztem Vörsön; a szokás empirikus kutatására, funkcióban való vizsgálatára ez év decemberében nyílt először lehetőségem. Ezt megelőzően több (körülbelül öt-hat) olyan televíziós felvétel videofilmre másolt változatát néztem meg , amely a betlehemezés teljes vagy rövidített változatát tartalmazta. Valamennyi film rekonstrukciós anyagot tartalmazott. Azonban 2002. december 23-án és 24-én éjjel módom volt a betlehemezőkkel végigjárni a falut, és videofilmre rögzíteni a családi otthonokban bemutatott betlehemes játékok jó részét. Az alábbiakban bemutatom a vörsi bábtáncoltató betlehemezés harmadik évezred elején jellemző legfőbb formai és tartalmi jegyit, rámutatva arra, hogy milyen változások, újítások következtek be a szokás gyakorlásában, az utóbbi években. A vörsiek napjainkban büszkén hangsúlyoznak három fontos tényezőt betlehemes játékukkal kapcsolatban: az első, hogy nem gyerekek, illetve tizenéves fiatalok, hanem felnőtt férfiak - nagyobb részben családos emberek - a játék szereplői; a második, hogy nem felújított, hanem kontinuus szokásról beszélhetünk esetükben, amelyről ők úgy tudják, hogy öt-hat évtizede folyamatosan, megszakítás nélkül jelen van a település életében. Hangsúlyozzák, hogy még a politikailag kritikus időszakokban (például az 1950-es években) sem hagytak fel vele. Ezért napjainkban a csoport tagjai gyakorlatilag kötelességüknek tartják, hogy évről-évre magukra öltsék jelmezeiket és végigjárják a falut. Harmadjára, betlehemes játékuk különlegességének minősítik a bábtáncoltatást. Résztvevők Hat felnőtt férfi gyakorolja a szokást, akik - egy kivétellel - valamennyien családos emberek. Életkoruk 2002-ben 31 és 47 év között volt. Mindannyian vallásos nevelésben részesültek, és aktívan bekapcsolódnak az egyházközség életébe, munkájába, de a falu közéletében is tevékenyen közreműködnek. Az alábbi szerepek oszlanak meg a játék során a résztvevők között: egy Beköszöntő, két Angyal, és három pásztor. 2002. telén a következő szereposztásban betlehemeztek: Beköszöntő: Szekeres Zoltán Angyalok: Futó Péter, Horváth Ferenc, (beugró szereplő: Besenczki László) Első pásztor: Rezes Csaba Második pásztor: Peszmeg István Öreg pásztor: Peszmeg József Jelmezek és kellékek A Beköszöntő és a két Angyal kifordított kucsmát és bekecset visel, míg a pásztorok jelmeze kifordított vasutas kabát, kócból készült, hosszú „haj" (korábban bajusz is ), bundasapka és láncos bot. Mind az empirikus anyaggyűjtés során, mind pedig a megtekintett videofilmeken többször elhangzott a betlehemezők, 4 Ehelyütt is szeretném megköszönni Futó Péternek, hogy a birtokában lévő felvételekről másolatot készített, s ezeket a rendelkezésemre bocsátotta. 5 Szeretném megköszönni a betlehemes csoport valamennyi tagjának, hogy elkísérhettem őket, és mindenben segítették a munkámat, továbbá köszönöm valamennyi vörsi családnak, hogy lehetővé tették számomra a felvételek elkészítését. 6 Az 1990-es évek közepén készült videofilmeken az első és a második pásztor még hosszú „kóc"-bajuszt viselt. 2002. telén rákérdeztem, hogy miért nem látom rajtuk ezt a kelléket? Amint azt a második pásztortól megtudtam, praktikus okokból mellőzik a bajuszt, mivel a családi otthonokban előadott játékot követően megvendégelik a betlehemezőket, s az evésben, ivásban zavarta őket a kócbajusz. 154
