Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Vidák Tünde: Bábtáncoltató betlehemezés Vőrsön napjainkban
Vidák Tünde Bábtáncoltató betlehemezés Vörsön napjainkban Dolgozatomban azt szeretném bemutatni, hogy a néprajzi szakirodalomban már jól ismert vörsi bábtáncoltató betlehemezés szokása milyen szerepet tölt be ma a helyi közösség életében, milyen formában valósul meg napjainkban, továbbá hogy a szokás gyakorlásában milyen innovatív folyamatok mutathatók ki. Ez a dolgozat kutatásaim első eredményeit foglalja össze. Vörs község Somogy megyében található, A Balatontól 7 km-re délre (Keszthelytől 12 km-re) elhelyezkedő ötszáz lelkes kis „zsákfalu". A település lakói nagyon összetartó, hagyományőrző emberek, s amint azt elöljáróik is hangsúlyozzák, a falu létét, életben maradását is tradícióikon keresztül gondolják megvalósíthatónak, ezért jelentős szerepet szánnak lokális hagyományaiknak jövőképükben, életstratégiájukban. Vörs lakossága 2000-ben 514 fő volt, ebből a fiatalkorúak száma 112 fő, a 18-60 év közötti korosztályok 282 fő, míg a hatvan évnél idősebbek 120 főt tettek ki. Az állandó lakosok számához viszonyítva jelentősen nőtt az ideiglenes lakosság aránya az utóbbi évtized során. Olyan mértékben megnövekedett a külföldiek ingatlanvásárlási szándéka a településen, hogy két új utcát kellett nyitni, s ezekben százötvenkét telek került kijelölésre, illetve megvásárlásra. Azonban, hogy erre sor kerülhetett, az egy hosszú, immár két évtizede elindított „túlélési stratégia" eredménye. Ugyanis a település helyzete korántsem volt kedvezőnek mondható az 1960-as években bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások következtében. A körzetesítés folyamata, a termelőszövetkezetek létrehozása hozzájárult ahhoz, hogy Vörsön is meginduljon a lakosság frekventáltabb településekre költözése. A falu olyan besorolás alá esett {„szerepkör nélküli település"), hogy semmiféle állami támogatásból finanszírozott fejlesztésre nem számíthatott, így jövője bizonytalanná vált. Az alábbiakban röviden felvázolom, hogy milyen túlélési stratégiát követett a falu annak érdekében, hogy az egyre fogyó lakosságának pozitív jövőképet, jobb életminőséget biztosítson. Az 1980-as évek elején merült fel az a gondolat, hogy valamilyen egyedi, különleges látványossággal kellene az idegenek figyelmét a falura irányítani. Egyértelművé vált, hogy egyetlen kiút a település számára az, ha egy vagy több kuriózummal rendelkezik, s ennek okán látogatók érkeznek Vörsre. A komoly helyi tűzoltóhagyományoknak is szerepük volt abban, hogy a felújításra váró tűzoltószertár helyén létrehozták az ország első vidéki tűzoltómúzeumát. így megteremtettek egy olyan ritka látványosságot, amely a faluba hozhatta az idegeneket. A várakozásoknak megfelelően ez meg is történt, hiszen magyar és külföldi vendégek egyaránt felkeresték a falut, s egy idő után már ingatlanvásárlási szándékkal is érkeztek - elsősorban németek - a nyugodt, egészséges környezeti feltételekkel rendelkező településre. A tűzoltómúzeum mellett a helyi kultúra tárgyi anyagával, a hagyományos paraszti életmód emlékeivel is ismerkedhet a látogató a falu talpasházában. Az 1990-es évtized rendszerváltó évei lehetővé tették szakrális gyökerű hagyományok reflektorfénybe állítását is. A vörsiek olyan helyi tradíciót tudtak mozgósítani, amely a nyári idegenforgalmi idény után is látogatókat hoz a faluba, a tél folyamán, a karácsonyi időszakban pedig tömegeket vonz lakóhelyükre. Az utóbbi öt évtizedben minden karácsonyra felépítették azt a betlehemi életképet a templomban, amely ma már országos hírnévnek örvend, s a helyiek hite, jelenlegi tudomása szerint európai - s talán világ viszonylatban is egyedülálló méretekkel rendelkezik. Az ún. „vörsi betlehem" negyvenöt-ötven négyzetméteres nagyságú terepasztal, amely a bibliai táj hangulatát próbálja megidézni. Ehhez a betlehemes hagyományhoz társul a még régebbi - körülbelül száz-százhúsz éves - múlttal rendelkező bábtáncoltató betlehemezés szokása. Ez a kettős betlehemes tradíció napjainkban több ezer látogatót csábít Vörsre. A falu közössége felismerte, hogy ha lokális hagyományait az ismertté válás szolgálatába állítja, akkor ezzel végső soron saját „túlélésükhöz", a település jövőjéhez járulnak hozzá. A falu megtartó ereje is növekszik az által, ha hírnévre, ismertségre tesznek szert. így az itt élőkben az az életérzés alakulhat ki, hogy 1 Például: PETÁNOVICS 1966; EGYÜD 1975; SZACSVAY 1987. 2 Forrás: TÓTH 2002, 228. " E nézet markáns képviselője volt Farkas László vörsi lakos, aki sokat érvelt a kiút-keresés ezen formája mellett, s meggyőződése, hogy a megfelelő stratégiát alkalmazták. Ő az 1980-as években a körzeti tanács elnöke volt, majd 1990-től napjainkig Vörs polgármestere. 153
