Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

Lefeküdt a fődre hasra. Csengetett, bejött a másik. Betlehemben jártam, láttam egy csillagot- lefeküdt. Csengetett, bejött a harmadik. Azt álmodtam, hogy megszületett a kisjézus. Aztán körbe jártak, csöngettek és énekeltek. Pásztorok induljunk, Jézus a mi urunk. " A másik változat szerint: „ Mikor egy-egy házhoz odaértek, megkérdezték a házigazdát: szabad-e betlehemezni. Ha megengedik az angyal és két pásztor bemegy a szobába, a negyedik pedig lefekszik az ajtó elé. Kiszólnak a többiek: Te mit álmodtál? En azt álmodtam, hogy megszületett a Jézus. Erre behívják őt is: Gyere be te öreg. A második mondja: Én azt álmodtam, hogy a ház gazdája hízójának olyan vastag kolbásza van, mint a karom. Harmadik mondja: En azt álmodtam, hogy a ház kerítése kolbásszal van befonva, sonkával, szalonnával van megtámogatva. Ezek után énekelnek egy éneket: Pásztorok keljünk fel Betlehembe menjünk el Ott született meg a Jézus Jaszóiban fekszik, barmok közt nyugszik Lássátok, lássátok. El is mennének köszöntésére az. úrnak Szép ajándékot vivén szívünkben magukkal A házigazda borral kínálja meg őket fülért, krajcárt vagy almát ad nekik. " A játék misztériumának vallásos jellegét az is kiemelte, hogy elinduláskor minden alkalommal karácsony, újév és vízkereszt napján, a betlehemesek a szent mise kezdete előtt bevonultak a templomba, és ott a szentélyben megállva, a kis betlehemet az oltár előtt középen egy kis asztalon elhelyezve szent misét hallgattak. A karácsonyi, többnyire énekes, esetleg verses köszöntőt általában kántálásnak nevezték, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vígasság néven emlegették. A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve járták végig a falut. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban énekeltek egy vagy több éneket. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább. Különböző korcsoportok jártak köszönteni, kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok és késő este a házas emberek. Ujabban sok helyen már csak a cigányok járnak kántálni alamizsnagyűjtés céljából. A kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a „Csordapásztorok..." kezdetű. Egy falun belül is különböző lehetett a kántálok repertoárja. A karácsonyi énekekhez jókívánságokat tolmácsoló versek és adománykérő rigmusok is kapcsolódhattak. A kántálásért a gyerekek, fiúk, lányok régen diót, almát, bélest, perecet, madár alakú kalácsot kaptak, amit tarisznyába, zsákba gyűjtötték. Az utóbbi időben pénzt is kapnak. Szénát szórtak az ablak alá, hogy a tyúkok jobban tojjanak. A Sárközben (csak Bátán ismert) a gyerekek a karácsony estéjén tartott ünnepi vacsora alatt jártak kántálni: versben kívántak boldogságot és bőséget a következő évre, végezetül ajándékot kérnek: Én kis furcsa Pista, egerek királya Nem cincogok többet, mert megfog a macska. Benyújtom kezemet egy darab máléra. Nem kell nekem málé, egye meg Tonkáné! Csak kell nekem kalács, egye meg a tanács. Tisztelt házigazda, nyissa meg az erszénye száját! ÉGETŐ 1968. KATONA 1962, 164. 147