Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

Azt sem tudjuk, gazdám, merre menjünk, Mégis sürget kend, hogy siessünk. Angyal szavából értettem, Születése, hogy Betlehem. Bátán hasonlóképpen terjedt el: Amoda látok egy fényességet, Bizonyos isteni jelenséget. Nézd meg, Bandi, ott vagyon-e, Bízvást odamehetünk-e! Bizonnyal ott vagyon, mert megnéztem, Betekintettem, hogy odaértem. Hát ott fekszik a jászolban, Bé vagyon takarva pólycicskában. Ej, József, te vagy az ács, Hát kis bölcsőcskél mért nem csinálsz, Kibe Jézus fejét hajtsa, Kiben a kis Jézus fejét hajtsa! A bátaszéki svábok körében is jellemző karácsonyi játék volt a betlehemezés, melynek fontos kelléke a dobozból készített kis templom, ahol a bibliai történet szereplői helyezkedtek el. A pásztornak öltözött gyerekek bekopogtak a házakhoz, ott az asztalra tették a hordozható betlehemet, és előadták a bibliai történetet. A háziak figyelmesen hallgatták az előadást, s a végén megvendégelték a színjátszókat. Felvidéki szokás szerint december 24-én házról házra jártak a legények köszöntőt mondani. Kifordított bundában, kezükben láncos bottal, csengővel kopogtak be a gazdákhoz, hogy jó termést, sok állatot, a lányoknak pedig kérőt kívánjanak az új esztendőben. Szekszárdon is betlehemeztek. A betlehemesek gyermekek voltak, akik minden házba bezörgettek. A történet a következő volt: A mezőn alvó pásztorokat, Titirust, Maksust és Koridont angyal ébresztgeti, és Jézushoz küldi őket, akik ajándékot visznek a kisdednek. A főszereplő egy öreg, süket pásztor Koridon, aki félreérti az angyal szavait. Innen adódtak a néha vaskos, humoros jelenetek: Ne féljen kend, jöjjön Betlehembe! Hova? Abba a vén tehénbe? Azután Betlehemben megtudják, hogy Szent Józsefnek és Máriának nem adtak szállást, az istállóban kellett aludniok. Itt született meg a kis Jézus. Ekkor a betlehemi csillag elvezette hozzánk a három királyt, Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt. Tamásiban is ismerték és gyakorolták a betlehemezés szokását. Itt sem volt egységes a szokás szövege, több változatot használtak. „Régen jártak betlehemezni. Csináltak egy „kápónát" telerakták képekkel, és egy gyertyát tettek bele. A „ kápónás " angyalnak „ őtözött ", a többi három pásztornak. így jártak „ házrű házra ". Egy háznál a „kápónás" megkérdezte: szabad-e betlehemezni? Ha megengedték, akkor bevitte a „kápónát", abba vót papírbul a kis Jézus, előtte térdelt az „édesanya", Mária. Csengetett, és bejött egy pásztor. „Attú" kérdezte: Hoi\ jártál te pásztor? Nyájat legeltettem. Mit láttál? A szomszéd kerítése kolbásszal volt befonva, sonkával megtámasztva. 114 PAKSA 1997,308. 115 Uo. 116 DITTRICH 2001. 117 PATAKI 1984. 146