Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

Mit sürgetsz te engem, te ehetetlen gyurgyóka! Hiszen még tizenkettőt sem ütött az óra. Angyal: Glória in eksz.elz.isz Deusz! Szugyitem, pásztorok. Ez Betlehem, szugyitem, Ezulátem, szalutátem, glóriátem, kontátem. Glória! (Egyszer csenget.) 1. pásztor (fekve): Kelj fel pajtás, mit álmodtál? 2. pásztor: Azt álmodtam, hogy a házigazda egy méteres kolbászt akasztott a nyakamba. Hát te, pajtás, mit álmodtál? 1. pásztor: En meg azt álmodtam, hogy a kis szék felugrott a nagyszékre. Hát te, öreg mit álmodtál? Öreg: En meg azt álmodtam, hogy a mi házigazdánk nagyon zörgette szekrénye kulcsát, én meg megijedtem, mert azt hittem, hogy ránk osztja egész vagyonát. Angyal (énekel): Pásztortársaim, új hírt mondok, jertek vélem, csodát láttok. Egy szent szűz az étszakán, szent fiat szült a szénán. Úgy, úgy, úgy, úgy, úgy, áldott kis Jézus, aludj. 2. pásztor (lassan felkel, fél térdre térdel, botjára támaszkodva): íme, föltekintettem Betlehem városára, egy fényes csillagot láttam. Szaporán keljünk fel, bojtárok! Mind (felkelnek, körbe állnak és énekelnek): Szaporán keljetek fel, bojtárok, az angyal azt monda,. Hallottátok. Üdvözítőnket látjátok, vélem együtt imádjátok. Azt sem tudjuk, gazda, merre menjünk, mégis sürget minket, hogy siesssünk. Az angyal szavától úgy értettem, születése helye a Betlehem. Amoda le látok fényességet, talán az isteni jelenséget. Menj el, Bandi, nézd meg, ott vagyon-e, Bizonyára oda mentünk-e ? Bizonyára gyorsan oda mentem, betekintettem, hogy odaértem. Jaj, ott fekszik Jézus a jászolba, bé vagyon takarva posztócskával. 144