Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

történetet. A régi parasztházakban régen a húst, a tölteléket a szabadkéményben tartották. A kint várakozó pásztorok hosszú botjukkal - latin szavaknak álcázott kifejezésekkel: „elériom, lekurkálériom" - elérték, lepiszkálták a töltelékeket és elvitték. Gyakran előfordult, hogy a gazda rájött és visszavette a vásott gyermektől a zsákmányt. A Magyar Népzene Tára közöl egy betlehemes játékot, melyet 1908 körül tanult öreg pásztoroktól egy kanász Tolna megye nyugati részén, egy Dombóvár környéki pusztán. A játékot négyen játszották: a kanász társával és leányaikkal. Szereplők: Angyal: Fején koszorú viaszból, mint a menyasszonynak és fátyol, haja leeresztve, aranyszálak voltak belefűzve. Városi szabású, egybeszabott, egész ruha volt rajta. 0 vitte a betlehemet. A nyakában szalagon csengő lógott. 1. pásztor: Fején bundás sapka, arcán szakáll és bajusz, ruhája közönséges, kopott férfikabát, nadrág és csizma, kezében láncos bot volt. 2. pásztor: Fején téli sapka, arcán kenderből szakáll és bajusz. Rendes nadrág, kabát és kopott suba volt rajta. Kezében szintén láncos bot, amely hasonló az első pásztoréhoz, kb. 30-40 cm hosszú láncot volt botjának alsó részére erősítve. Öreg pásztor (vén Dadó): Úgy volt öltözve, mint az első pásztor. 1. pásztor (beszól az ablakon): Szabad-e bemutatnyi a betlehemi kis Jézuskát? Angyal (bemegy a szobába, a betlehemet leteszi az asztalra, miközben köszön): Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Ezután énekel): Pásztor társim, új hírt mondok, jertek vélem, csodát láttok. Egy szent szűz az éccakán szent fiat szült a szénán. Ej, ej, ej, ej, ej, van-e szűz méhében tej? Glória (csenget) 1. pásztor (bejön): Dicsértessék a Jézus Krisztus! En is megérkeztem, Az angyal után jöttem. Az angyal szavából keveset értettem. Gyere be, pajtás! 2. pásztor (belép): Dicsértessék a Jézus Krisztus! En is megérkeztem, pajtásom után jöttem, pajtásomnak szavábul keveset értettem. 1. pásztor: Állj fére, barátom, én is hadd beszéljek. Tőled termettem. Úgy áll a szád, mind egy szarkafészek. Még ilyen legénytől, mint te vagy, nem félek. 2. pásztor: Lódulj a sarokba, sárkányfülő kofa! Ott lészen ülésed tövises pazderján. Maj megtanítlak én téged a törökök nótájára! HEGEDŰS é. n. 111-112. 142