Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

felszerelve jelenítették meg a pásztorokat. „Szabad-e Böüehemöt köszönteni?" - szóltak be a házakhoz. Ha azt felelték, hogy „szabad", akkor bemehettek, ha pedig azt: „úton-útszélön!", akkor nem engedte a gazda a köszöntést. Befelé menet ezt énekelték: „Menybül az angyal, le gyütt hozzátok pásztorok. Hogy Bötlehembe, sietve menvén lássátok... " Mikor beértek a házba, a pásztorok lefeküdtek a földre. A főpásztor ezt énekelte: „Pásztorok kéjünk föl, hamar induljunk el. Bötlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezön éjjel odaérhessünk. Mi urunknak tiszteletet tehessünk. " A pásztorok Maxus kivételével felkeltek. A főpásztor odament az alvó Maxushoz, lábával rugdosva keltegette: „ Kejjföl Maxus! Nízd meg Jézust! Tekincs bé istállóba! Ott fekszik a jászóba. Ökör, szamár közt, ökör, szamár között. " Maxus feltápászkodva dörgöli a szemét, mint aki most ébred: „Mit vedelsz Te goló? Nem vagy talán toló?" Főpásztor: „ Tudom, hogy az álom jó, de valami hírt hallottam, az nem jó. Meghalt Jézus. " A pásztorok sorba a Betlehem elé járultak, benéztek, majd körbejárva énekeltek: „ Fázik a kis Jézus kemény hidegben. Mer' nincs néki kedve jászóba fekve. Kinek vónajó kedve, Ilyen kemény hidegbe. " Ekkor ért oda a Betlehemhez a legkisebb pásztor, kinek neve Titöre. A többiek csörgős botot rázva, toporogva énekelték: „ Ej! Titöre, Titöre, ájj a lábod högyire! Te is Maxus örülhecc, hogy kedvedre itt lehecc! O, ó, ó, ó, ól - boldog ez az istálló. A, a, a, a, a! - Hurka, kóbász, szalonna. Pásztoroknak jó vóna, ha a gazda nyúttana. E, é, é, é, é! - egy csutora bor mellé, Ki torkunkat megkenné. Az isten megfizetné. " Ezután szóltak az „angyalok" a játékot figyelő családnak: „Nízzenek be a Bötlehembe!" Mikor mindenki megnézte a Betlehemet, és megkapták jutalmukat is, kifelé indultak énekelve: 140