Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
„ Csordapásztorok, midőn Bötlehembe Csordát őriznek éjjel a mezőbe. Csordát őriznek éjjel a mezőbe. Isten angyali jövének feléjük. Nagy félelömmel telik meg a szívük. Nagy félelömmel telik meg a szívük. " Sióagárdon karácsony előtt egy héttel kezdtek járni a betlehemezők. Itt ez a szokás nem dramatikus formában terjedt el, hanem a köszöntők karácsonyi énekeket énekelve jártak házról házra. „Arm tuttuk, hogy gyün a karácsony, mer két hétnek, előtte gyűltek Tolnárú a betlehemezők. Szegény emberek vótak, megvót mindig, hogy mellik házhó hánok meg. Bundába gyüttek, a nyakukba katula vót, abba a bötlehem szípen fődíszílte. Abban benvót a jászoj, benfeküdt a kisjézus, körülötte vótak a pásztorok, a Mária, Szent József meg az angyalok. Beköszöntöttek a házhó, aztán megkérdezték, hogy szabad-e a bötlehembe bemennyi. Mindenki beengedte ükét. Odabenn meggyújtották a gyertyát, aztán körű átok, azt ekesztek énekűnyi szent énekeket, hármat, nígyet. Köszöntek, mikó vége let, mink meg attunk nekik szalonnáit, ki mit tudott. Azok meg így szettek össze az ünnepekre az ennyivalót. " Pálfán karácsony előtt az ádventi időben kezdődött a betlehemjárás. Kisebb fiúk kifordított szűrben, báránybőr süvegben, kenderszakállal és a nyakukban a kis betlehemmel (kis templom, benne a jászol és a kisgyermek) járták este a falut. Mielőtt bemerészkedtek, kopogtak és engedélyt kértek: „szabad-e betlehemet köszönteni?" Ha igennel válaszoltak, akkor bementek és eljátszották hogyan jutottak el a pásztorok annak idején Betlehembe. Régen élelmet, később már inkább pénzt kaptak. 111 Pincehelyen a 19. században még felnőtt férfiak, illetve legények járták a házakat és játszották el Jézus születésének történetét. A 20. század elejétől kezdve azonban mindinkább gyermekek betlehemeztek, s míg a korábbi időszakban vallási indítatásból csinálták, egy-egy pohárka borért, vagy néhány szem dióért, addig a gyermekek már pénzt vártak és kaptak. A betlehemesek este járták a falut és szinte kivétel nélkül minden házba bekopogtattak. Volt, ahol szívesen fogadták őket, de volt ahol nem engedték meg a betlehemezést. A kis csoport rendszerint négy-öt főből állt, melynek egy tagja fehér ingbe volt öltözve, nyakán a betlehemmel, mely nem egy esetben, igen szépen megformált templom, vagy kápolna formájú volt, de voltak egyszerű deszkából összetákolt fészerféle betlehemek is. A betlehemben kis szobrocska volt, mely a kis Jézust ábrázolta és kezdetben mécses, majd később elemlámpa világította meg. A betlehemesek a gangra érve kívülről kiáltottak be, hogy „szabad-e betlehemezni?" Ha az engedélyt megkapták, akkor az angyal ment be először a szobába, a „mennyből az angyal" kezdetű közismert karácsonyi éneket énekelve. Az asztalról már minden le volt pakolva és oda tette a betlehemet. Amikor szerepét elénekelte, prózában mondta, hogy megszületett a Megváltó, melyet a vele érkező pásztorok fognak bizonyítani. Ekkor megszólalt: „gyere be te első pásztor!" Ez volt a legfiatalabb pásztor, aki amolyan tejfölösszájú legényke volt, és ezzel a köszönéssel lépett a szobába: „adjon Isten szerencsés jó estét a ház urának és vele együtt minden lakójának." Majd saját szavaival elmondta, hogy tudomást szereztek az Úr születéséről. Erre a gazdának szinte kötelessége volt kételkedni, mire az első pásztor újabb bizonyításra hívta a második pásztort, aki már idősebb volt, szavahihetőbbnek tűnt, mint fiatal társa. Az ő magyarázata sem győzte meg a gazdát, így a „gyere be te vén golyhó" szavakkal behívták a harmadik pásztort. O már sokat tapasztalt, sok mindent megélt ember volt. Miután így már mind bent voltak a szobában, lefeküdtek a szoba földjére, s színlelték, mintha aludnának. Ekkor az angyal kötelessége volt, hogy csengő, vagy énekszóval felriassza őket álmukból. A pásztorok felébredve és látva a betlehemi csillagot, gyorsan talpra álltak és a szobában körbejártak, hatalmas botjaikkal a szoba földjét verve, a „pásztorok keljünk fel" kezdetű egyházi éneket énekelték. Miután a ház népe jelét adta, hogy most már elhiszi a betlehemi Jézus születését, a betlehemesek arra hivatkozva, hogy másutt is el kell mondani az örömhírt, búcsút vettek a háziaktól. A betlehemezés szövege nem volt szigorúan kötött, ezért minden csoport másképpen mondta el a 109 BABOSNÉ 1999. 110 VÖRÖS 1974a. 111 ULRICH 1972,69. 141
