Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
Wirt: Um was bittst du? Josef: Ich bitt um die Herberg für mich und Maria. Wirt: Hast du auch Geld zum Zehrn ? Josef: Nein, ich bitt um die Herberg allein. Wirt: Ebenso geht s mir alle Tag und alle Stund, Ein jeder Bettler wollt bei mir einkehrn und Hat kein Geld zum Zehrn. Pack dich naus, Scher dich naus, drauß vor meinem Tor wirst du sehn Eine Gespür nach einem alten Stall. Kann mirs gefalln, kann dirs gefalln, Kannst dich vor Wind und Wetter unterstelln. Enek: Schön Dank, schön Dank, mein lieber Herr Wirt, Den Stall hab ich mir ausgewählet. Von Willn Gottes sei mir geschickt Josef, Josef in der Höhle. Maria: Es geht fürwahr ein kühler Wind, Der laßt sich nicht lang fexiern Und der Heiland wird hübsch derfriern. Enek: Laufet ihr Hirten, laufet alle zum Mal Und nehmet Schalmai und freut euch im Stall! Lasset uns das Kindelein wiegen, Das Herz zum Krippelein biegen, Lasset und den Geißt erfreuen, Das Kindelein beneiden. Oh, Jesulein süß, ob, Jesulein süß. A kakasdi sváboknál is: „voltak éjen Kriszt kind - vagy mi - azok jártak házról házra énekelni. Ezek gyerekek voltak. Volt három angyal, Szűz Mária, Szent József, Jézuska. Az hozta a karácsonyfát. Mikor az éneket elénekelték, ez. akkor bejött s odatette a karácsonyfát az asztalra. Ez egy betlehemezés volt. 13-an voltak. 6 angyal volt, s akkor volt a Mária meg a József. S akkor volt a Jézuska ki a karácsonyfát hozta. Akkor volt egy férfi, aki ide oda ment, s aztán volt még három, akik a királyok voltak. Fehérbe vótak öltözve. Minden háznál pénzt adtak a betlehemes éknek. Az éjféli misén is megjelentek. Előtte járták a falut már előző nap reggeltől. " A karácsonynak népi alakoskodó játékai is voltak. Kistormáson pl. az ünnep szombatján személyesen jelent meg a gyermekeknek a Jézuska, a kristkhintje - egy 12-14 éves fiú (ritkábban leány), fehérbe öltözve. Ruházata férfiing és pendely, derekán kötél, azon csengő, a fején nagy fehér fejkendő volt. Az arcát belisztezték 0 volt a jutalom és egyben a büntetés hozója: keblében alma, dió, aszalék-cseresznye, kezében vessző volt. így közeledett a gyermekek felé: Willst du beten? Ha sietve el tudták hadarni az imádságukat, Kriskindelein, bete fein,/Werd Er Gott gnadig sein! - akkor kiszórta kebléből a sok minden jót, ha nem, úgy megcsapkodta őket a veszővel. Szakályban két héttel karácsony előtt kezdtek járni a betlehemezők. Négy, esetleg hat fiú járta a falut a betlehemmel: ketten angyalnak öltöztek (fehér ingbe, gatyába) a többiek voltak a pásztorok, kifordított suba volt rajtuk, kucsma a fejükön. Megkérdezték, hogy szabad-e a betlehemmel bejönni, és ahol beengedték őket ott karácsonyi énekeket énekeltek. (Mennyből az angyal, Csordapásztorok, Pásztorok, pásztorok kezdetüeket). Verseket is mondtak közben. Fizetségül almát, diót, aszalt szilvát és meggyet kaptak. Bátán adventben Katalin naptól karácsonyig járták a falut. Két kislány fehér ruhába öltözve vitte a „Betlehemöt". Egy kis házikóban jászol volt, benne a gyermek Jézussal. Mellette állt Mária, József és körülöttük az ökrök, szamarak. (Mindez kifaragott kis szoborként.) Tíz fiú subába öltözve, csörgős botokkal A szövegben több helyen értelmetlen szavak találhatóak. Ezek félrehallásból erednek, amit azután így is adtak tovább. - RÓNAI 1996, 263-264. SEBESTYÉN 1987. VARGA 1940,53. VÖRÖS 1974b. 139
