Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)

Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban

Szálkán is gyakorolták az őslakos németek a betlehemezés szokását. 1946-ban játszották utoljára. Mindenki fehérbe öltözött, a kötényeket színes szalagok díszítették. A szereplők fején koszorú volt és egy szép, erre a célra készült csipkés és szalagozott mellény. József annyiban különbözött, hogy kalap volt a fején (ő is leány volt), amely szalagokkal volt feldíszítve. Tíz személy kellett hozzá: Mária, József, négy angyal, gazda, három pásztor. A vonulókat a gazda vezette, őt követte két angyal, akiket első angyaloknak neveztek. Ezután jött Mária, oldalán Józseffel és őket követte a három pásztor. A sort a másik két angyal zárta. Magukkal vitték a kis Jézus bölcsőjét, két harangot, egy pásztorbotot, a pásztorok adományait és egy pénzeszsákot, s így vonultak házról házra. A ház előtt a gazda bebocsátást kért, s amint megkapták, bevonultak és kezdődött a betlehemes játék. „ Wir treten herein in aller Ehr. " Ez a dal a játék végén is elhangzott, s így mindenki tudta, hogy az előadásnak vége. A produkció végén ténykedésükért ajándékot kaptak. Az ünnepi szentmisén, éjfélkor kiemelkedő helyet kaptak, minden szereplő a gyertyával megvilágított oltárhoz állhatott, amit még a karácsonyfa is díszített. Itt még egyszer bemutatták a betlehem történetét." Grábócon a leányok mentek köszönteni, énekelni, ez volt a „Kriszkindje." Egy csoportban általában heten voltak. „Egy kicsi vót, ami vót a Mária, a többi nagyok vótak, akik éneketek. A kicsi az 10 éves lehetet, mi meg vótunk olyan 12-13. Az a kicsi vitte a bölcsőt, és benne fekütt a kis Jézuska. A kis Jézuska egy baba vót, vettünk egy babát és az bele lett téve abba a bőcsőbe. Vót egy bölcső fából, ilyen kisebb bölcső, és az olyan szépen lett csináva. Es aztán olyan szépen is vót cifrázva, úgy faragták. Mi meg fehéren vótunk őtözve, és vót ilyen szép pántlika, és ezek rá vótak a fehér szoknyára csináva. Körbe a szoknyánk derekára vót varrva. Színesek vótak, és fölül vótak itt elül az ingen körbe. Szépen vótak fésűvé, egy koszorú vót a fejükön. Vót náluk egy kis csiling, azzal csilingőtek, amikor jöttek. Mikor beértek az udvaron, csak rázták a kis csilinget, mi már akkor nyitottuk az ajtót, bejöttek és már kesztek énekelni. Kaptak érte pénzt. Mikor aztán befejezték, mentek éjféli misére, és onnan mentek aztán haza. A pénzt meg, amit kaptak, szétosztották egymás között."

100 Mözsön is ismerték a betlehemezést, de élt a szokás Pariban is, ahol ezen az estén fiúk és lányok játszották el a templomban Jézus megszületését egészen a háromkirályjárásig. Nagyszékelyen csak az ott lakó néhány katolikus cigány család betlehemezett. A németeknek volt egy szokásuk, a Pelznickel, miszerint bundába és kucsmába öltözött, gonosz manó képében járkáló fiatal férfiak az utcán és a házakba bekopogva a közösség erkölcsi ítéletét „közvetítették" az arra érdemesült lakóknak, vagy megverték őket.

103 Cikón karácsony hetében kezdődött meg a készülődés a betlehemezéshez. Minden évben a 12 éves lányok kiváltsága volt a „Christkindchersmadchen" szerepének eljátszása. A csapat hat jó énekes lányból állt, Mária, József és a fogadós tartozott még hozzájuk. A lányok fehér szoknyát, inget, kötényt viseltek bordó kasmír vállkendővel. Mária tiszta fehérben volt. Fejüket menyasszonyi koszorú díszítette, fehér kesztyűs kezükben gyertya, világoskék szalagon csengő. Mindegyikük köténye alatt egy, külön erre a célra varrt kis zacskó lapult, amelyben a házaknál kapott pénzt gyűjtöttek. Reggel korán indult a csapat, hogy estig végig tudják járni a falut. Napközben csak azt ették, amivel déltájt egy-egy háznál megkínálták őket. A vacsorát közösen fogyasztották el. Többnyire egy műhelyben gyűltek össze, ahol az anyák tejberizst főztek számukra. Átfagyva, fáradtan, de boldogan osztották szét egyenlően keresetüket. Az éjféli misén az oltár két oldalán álltak, ott gyújtották meg a gyertyáikat. A bölcső a Kisjézussal a mellékoltáron állt vízkeresztig. József fekete öltönyben, fehér ingben volt, kis feldíszítet fenyőfát tartott a kezében. A fogadós öltözéke hasonló, kiegészítve egy, a mellén és a vállán keresztülvetett fadobozzal, melynek két szemközti oldalát kivágták, azt piros, átlátszó papírral ragasztották be, ezt pedig belülről mécses világította meg. A szálláskeresést énekelték, közben József, Mária és a fogadós prózai szöveget mondtak. Egy szegényebb kisgyermeket is vittek magukkal, fejét kasmírkendővel takarták le, ő vitte be a gyerekeknek az ajándékot, amit előtte a szülők a kezébe adtak. Mária a kis Jézust egy feldíszített bölcsőben vitte 'ORBÁN 2001. 10 BALOGH 1971a. " KOLESZÁR 1997. )2

KOHÁRl 1996. 13 TAKÁCS 2001. 137