Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Karácsony a Tolna megyei néphagyományban
sült hús párolt káposztával volt. Desszertként dióval, mákkal, lekvárral töltött hájas kiflit fogyasztottak. A Bátaszéken élő székelyeknél változatosabb ételek voltak: tyúkhúsleves, főtt hús fokhagymaszósszal, sült hús és töltött káposzta, diós-mákos kalács. Szokás volt ilyenkor, hogy az abroszon maradt morzsát a tyúkok, disznók, lovak elé szórták. Ezzel akarták biztosítani az állatok fejlődését az újévben. A ugyanitt a felvidékiek szintén húslevest főztek, sült libát ettek abált krumplival és túrós buktát. December 27. - János napja János apostol és evangélista ünnepe. Szent János ünnepén, különösen szőlőtermő vidékeken, minden család vitt bort a templomba. E borokat a pap megáldotta. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy a szentelt bort kis adagokban beleöntötték a hordókba. Ezáltal a következő évre is jó bortermést reméltek. A szentelt bornak is mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele, úgy tartják, hogy főleg fülfájás esetén használt. János evangélista tiszteletének egyik legsajátosabb fejleménye a Szent János áldása, vagyis a borral való köszöntés áldás, áldomás, amely Nyugat-Európában már all. században feltűnt. A 12. században már ittak búcsúzkodásnál, csatába induláskor. Itatták halálraítéltekkel is. A szokás premontrei közvetítéssel Magyarországon is meghonosodott. A 15. században már említették. A szent János áldása énekformát is ölthetett. Énekelték halotti toron, új ház felszentelésekor, házi ájtatosságok végeztével az elszéledés előtt, búcsúbeii keresztelkedéskor, stb. Az együtt vígadók hazamenetel előtt itták a Szent János áldását. Ez a társaság oszlásakor az utolsó ital bort jelentette. Szólássá vált az ilyenkor gyakran elhangzó felszólítás: „Igyuk meg a Szent János áldását!" „No még a Szent János áldását!" Ugyanez Szent János pohara formában is elhangzott. Már Dugonics András is megörökítette azt a szólást, amit az elmenő vendégek, vagy a házát, pincéjét bezáró gazda mondott: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is. " János napja amellett, hogy patkányűző nap, óvó- és gyógyító nap is. A baranyai, bácskai szőlősgazdák régen bort szenteltettek. Minden hordóba egy cseppet tettek belőle, hogy el ne romoljon a bor. De fülfájásra, fejfájásra, fogfájásra is megfelelt. A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való helye miatt is kedvelt névünnep. Az István-köszöntőkhöz hasonlóan igen sok változatban él a magyar nyelvterületen. A következő változatot a Sárközből ismerjük. Eljöttünk hát János napra, Üssük a nagy hordót csapra, Ha eddig szűz volt, nem kapott, Beverjük a nagy csapot. Ráérünk hát pityizálni, Nem kell kaszálni, kapálni, Nézzük a hordókat sorra, Melyik szolgál legjobb borra. Ha jót találunk végtére, Verjünk jól az alfelére, De az nem köszöntés lenne, Ha az ital serkentene. Éljen János és haladjon, Sok ilyen jókra virradjon, Mint a fején lévő haja, Olyan sok legyen disznaja, Tyúkja annyi legyek neki, Hogy az udvarba se férjen, Annyi legyen pulyka, réce, Mint világon az ábécé. A csizmák, mind finom bőrből, A sujtás a selyem szőrből Arany sarkantyú azokra Díszkard meg az oldalukra., Róka, hal, csík, madarak, Különféle tajtékpipák, Cséz.ák és finom paripák, A sonkák sült sorokban, A kolbászok is füstön lógva, Sűrű patyolatból ingek, Ebéd után még hérengek, Száz asztag búza a szérűn, Álljon mindörökké sűrűn. Hatszáz kas méh, száz zsák liszt, A bölcsőbe kilenc purdé. Amen. 91 DITTRICH2001. 92 HIEDELMEK 1975. 133
